Feelings never change | l.h |

18.rész

-Szia Zelda! Rég nem láttalak!

-Szia Greg!

Már csak ez hiányzott!

Jó akkor elmondom nagy vonalakban, hogy ki Greg. Az ex barátom. Igen az! Sajnos... Ő volt az első barátom, de megcsalt. Ehhez is csak gratulálni lehet neki.

Uuu, de letörölném az arcáról azt az undorító vigyort.

-Hogy hogy itt vagy? Már nem Liverpool-ben élsz?- húzta fel szemöldökét.

-De igen, csak a barátomat kísértem el a turnéjára.

Barátom, igen ez nagyon jól hangzik!

-Oh, szóval most már világsztárokra hajtasz?- nevette el magát kínosan.

Már szólásra nyitottam a számat, amikor két kéz átkarolta a derekam és magához húzott.

-Szia Luke vagyok, Luke Hemmings. Szeretnél valamit a hölgytől?

Aww köszönöm Luke te vagy a megmentőm!

-Szóval vele jársz?- röhögött Greg.

-Igen, van valami problémád vele?- mondtam a lehető legnormálisabban.

-Csak az, hogy nem tudom felfogni hogy süllyedhettél eddig Zelda szívem!- nevetett tovább.

Éreztem, hogy Luke szorítása egyre erősebbé válik. Kezeim az övére helyeztem és végigsimítottam azokon, megnyugtatás képen.

-Figyelj nem tudom mi az Isten bajod van neked Greg!? Mond már el nekem, hogy miért nem bírsz leszállni rólam és a barátomról? - elemltem fel kissé a hangom.

-Nem is tudom. Olyan szórakoztató titeket cseszegetni, de főleg téged Zel!

Na, jó most fojtom meg!

-Szórakozz a prostiiddal!

-Igen?! Szerinted a drága barátod nem ezt teszi? Tuti, hogy már nem is egy csajjal csalt meg, hanem egész háreme van!

Szerinted Luke-nál itt telt be a pohár...

-Na jó most már takarodj, ha azt akarod, hogy maradjon arcod!- kiabált rá Luke.

-Most komolyan azzal fenyeget ez a festett szőke nyomorék, hogy megver?- röhögött Greg.

Alig, hogy kimondta ezt a mondatot Greg, Luke elengedett, majd a fiú elé lépett, ökölbe szorítva kezeit, majd megemelte az egyiket és sikeresen ex barátom orrába talált.

-Kapd be!- sziszegte Greg és megpróbált felállni a földről.

Majd fel robbant, arca pirossá változott (nem csak a vértől, ami az orrából szivárgott).

-Takarodj innen!- mondta, most már nyugotabb hangnemben Hemmo.

Greg még egy utolsó szúrós pillantást vetett ránk, majd még mindig az orrát fogva, hátat fordított nekünk, majd dühösen elment.

Luke nyakába ugrottam, majd szorosan megöleltem. Ő is körém fonta védelmező karjait.

-Köszönöm!- suttogtam.

-Nincs mit szerelmem!

Elengedtem, majd lassan megcsókoltam. Ő habozás nélkül visszacsókolt, kezeit pedig derekamra helyezte.

-Szeretlek Luke és tényleg köszönök mindent!- mondtam csókunk után, majd végig simítottam arcán.

-Én is szeretlek, mindennél jobban!- mosolygott rám.

Meghalok tőle!

-Nincs kedved valami mást csinálni? De ne érts félre!- nevette el magát.

Én csak pimaszan rávigyorodtam. Igen elég perverz vagyok!

-De! Mire gondoltál?- kérdeztem.

-Hát nem tudom...Azt mondták van a városban egy hihetetlen jó vidámpark. Nem nézünk el oda?

-Dededede- ugrándoztam.

Mindig is imádtam a vidámparkokat. Az a gyengém! Ha tehetném még a gyerek játékokra is felülnék, mert ugye mindent ki kell próbálni!

-Akkor menjünk készülődni!- adott egy puszit az arcomra Lukey.

Felkaptam a törülközőm és a táskám, majd indultunk a szobához.

Kiválasztottam a rövid fekete nadrágom és hozzá egy fekete-fehér csíkos pólót. Kisminkeltem magam, majd a hajam is kivasaltam.

A fürdőszobából kilépve megpillantottam Luke-ot a kanapén ülve, ahogy MTV-t néz. Ő is felöltözött már, bár nálam nem nehéz gyorsabbnak lenni.

Észrevette, hogy kész vagyok, így felém sétált, majd adott egy puszit ajkaimra.

-Gyönyörű vagy, mint mindig- mosolygott.

-Köszönöm- öleltem meg.

A zenecsatornán felcsendült az egyik kedvenc számom az Uma Thurman a Fall Out Boy-tól. Ha meghallom nem bírok magammal.

Táncolni kezdtem és ordítani a dalszöveget, amihez Luke is csatlakozott. Imádom, amikor velem hülyül!

A dalnak sajnos hamar vége lett és már mindketten sírtunk a nevetéstől. Luke magához vont és egy édes csókkal lepett meg.

-Imádlak te idióta!- adott egy puszit arcomra.

-Én jobban!

A vidámpark felé indultunk, de én már nem bírtam magammal. Folyton azt kérdezgettem szegény barátomtól, hogy mikor érünk már oda.

Vagy fél óra séta után elénk tárult a vidámpark. Elállt a lélegzetem és ugrándozni kezdtem. Megragadtam Luke karját, majd a bejárat felé húztam. Már a pénztár előtt sem akartam megállni, de a biztonságiőr megállított.

Luke gyorsan megvette a jegyeket én pedig gondolkodtam, hogy mire kéne fel ülni bemelegítésnek.

-Akkor hol kezdjünk?- vigyorgott Hemmo.

-Nem is tudom...a leggyengébbtől a legdurvábbig!

-Rendben!- csapta össze kezeit.

Mindenre felültünk. Eszméletlen jól éreztem magam. Komolyan, rég volt ilyen jó kedvem.

Hazafelé indultunk, mert szerintem több, mint 4 órát tölthettünk ott. Luke összekulcsolta ujjainkat, majd sétáltunk vissza.

Mikor újra a szálláson voltunk elmentem lezuhanyozni. Lenyúltam barátom egyik pólóját és azt vettem fel pizsamának. Olyan jó Luke illata volt!

Kilépve Hemmo elmosolyodott, mikor meglátott. Nem kicsit elpirultam, majd felém lépett és megcsókolt.

-Szeretlek! És szeretem mikor a ruháimat hordod- kacsintott rám.

-Én is szeretlek, na és persze a ruháidat is!

Luke is elment lefürdeni, majd nemsokára visszatért.

Befeküdtünk az ágyba, mivel már mindketten hullák voltunk. Szőke barátom magához húzott, majd adott egy puszit a homlokomra. Én csak mellkasához bújtam és mélyen beszívtam illatát. Aww imádom!

-Jó éjt!- csuktam le a szemeim.

-Neked is Zelda!