Feelings never change | l.h |

6.rész

Reggel Luke mellkasán keltem fel miközben a derekamat simogatta. Ezek szerint már fent volt. Mivel a nap a szemembe tűzött, arcomat mellkasába fúrtam és mégjobban magamhoz öleltem.

-Jó reggelt hercegnőm- mondta Luke, majd hirelen kirázott a hideg. Most komolyan hercegnőnek hívott? Ennek meg mi baja van?

-Neked is- próbáltam kinyögni ezt a két szót értelmesen, de nehezen ment a fáradságtól. 

-Hogy aludtál? Ugye nem volt kényelmetlen?

-Jól aludtam, köszönöm. Egyáltalán nem volt kényelmetlen. Meg tudnám ezt szokni. És neked? Ugye nem estél le miattam vagy ilyenek?

-Nem, dehogyis. Nekem is tökéletes volt így.- mondta édesen majd végre sikerült felemelnem a fejem és a szemébe nézni. Ő csak mosolygott rám, amit viszonoztam, majd adtam egy puszit az arcára.

Lassan kimásztam az öleléséből és nyújtózkodtam egy nagyot. A bordáim nem kicsiket reccsentek. Luke is feltápászkodott a napágyról, majd bementünk a szobámba.

-Én megyek lezuhanyzok gyorsan. Nemsokára itt vagyok- jelentette ki és kezébe vette ruháit, majd elindult a fürdő felé.

Megnéztem a telefonom és láttam, hogy kaptam George-tól egy SMS-t. George-ról annyit kell tudni, hogy miután Liverpool-ba költöztünk ő volt az egyetlen, aki rögtön befogadott és mellém állt. Ő lett az úgymond "legjobb barátom". Igazából mindig is jól kijöttünk egymással, mivel hasonló az érdeklődési körünk és nála kedvesebbet nem ismerek Liverpool-ban. Mindig meghallgatott és mellettem volt, bármi baj ért engem.

Szóval kaptam tőle egy SMS-t, hogy már régen nem találkoztunk és, hogy menjünk el sétálni. Visszaírtam, hogy rendben, majd elkezdtem nézelődni valami ruha után. Egy fekete combközépig érő szoknyára, egy fehér pólóra és egy rövidebb világoskék farmermellényre esett a választásom.  Gyorsan magamra kaptam ruháim, majd nemsokára Luke is befutott. Szokás szerint végignézett rajtam, majd mosolyogni kezdett. Hát ok... Ő mint mindig ma is fantasztikusan nézett ki. A szokásos fekete farmerhez egy Led Zeppelin-es pólót vett fel. 

-Luke, nagyon utálnál, ha elmennék egy félórára sétálni az egyik barátommal?- kérdeztem egy kissé félénken, mivel nem akartam, hogy haragudjon rám.

-Nem, de akkor légyszi ne hagyj sokáig egyedül és siess vissza- bigyesztette le ajkát. Komolyan, hogy lehet valaki ennyire ellenállhatatlan?! 

-Rendben sietek, ígérem.- mondtam, majd adtam egy puszit az arcára és szokás szerint együtt hagytuk el az emeletet.

-Jó reggelt- mondtuk egyszerre.

-Anya, elmegyek George-al sétálni, körülbelül fél óra és jövök- mondtam, mire Luke-nak kicsit kikerekedtek a szemei és felvont szemöldökkel nézett rám. 

-Rendben, de ebédre gyere vissza.- bólintottam, majd az előszoba felé vettem az irányt.

Felkaptam fekete Vans cipőm, majd kopogtak az ajtón. George állt ott. Sötétkék farmert viselt egy egyszerű rövid ujjú fehér inggel. Sötétbarna haja gondosan beállítva, mogyoróbarna szemeit pedig napszemüvege takarta. Adtunk egymásnak egy gyors ölelést, majd elindultunk. 

Séta közben mindeféléről beszégettünk, de talán a legtöbb szó Luke-ról esett. Elmodtam neki mindent, ami eddig történt.

-Szóval ez a helyzet és most teljesen össze vagyok kavarodva. Nem akarok ismét szerelmes lenni belé, mert azzal csak magamnak ártok, mivel ő tuti nem érez többet irántam szimpla barátságnál- hajtottam le a fejem mondandóm után.