A szellem az ablakban (Befejezett)

🔍Első fejezet🔎

A világ egy romlott hely, tele van rossz és sötét dolgokkal, amik ellepik az emberek elméjét és előhozzák belőlük a legrosszabb érzést, ami megakadályozza a jó közbelépését. Ez az érzés a félelem. Ha az emberek félnek, ostoba dolgokat tesznek és mondanak.
– Kérlek! Ne tedd, kérlek! – hallatszott az éjszaka sötétjében. Mélyről a fák lombjai közül jött, de már olyan sötét volt, hogy ha meg is hallotta valaki, az nem mert volna belépni. A hangok egy hangos sikítással végződtek, de a beboruló égről áradó villámok elnyomták a vérfagyasztó hangot. Utána csak csend, néma, szinte már halotti csend. Majd egy sötét figura hagyta el a fák sűrűjét és örök csend borult az erdőre.

Napló írója pov.

Úgy tartják, hogy még a mai napig hallatiszik a sírása és a sikítása a fekete fák lombjai közül és nem hallgat el. Azért akartam ide építeni a házat, mert azt hittem itt csendes és békés lesz minden, de tévedtem. Hallom ahogy sír, látom őt, ahogy áll az ablakban és bámul rám. Mintha én lettem volna tettes. Most visszaköltözöm a lányomhoz és az unokáimhoz a városba, mert súlyos fájdalmak gyötörnek. Ezzel pedig befejezem az írást kedves naplóm. Visszatérek a nagyvárosi élethez és csak remélni tudom, hogy ember fia ide nem jön többet, mert ő figyelni fog. Ő mindig ott van, és figyel. Minden szót hall, amit mondunk.

2013. 04. 15. Ivan Gregorovics

Ezzel becsuktam a kis barna könyvet és az asztalom fiókjába tettem. Egy nap majd az unokámra hagyom ezt a házat. Okos fiú, talán pénzzé tudja tenni. De most ideje indulni, különben lekésem a buszt. Felvettem a táskámat és megindultam kifelé.
— Viszlát! — intettem búcsút. Bár egy élő lélek sem volt itt. Ezzel becsuktam az ajtót és kulcsra zárva megindultam a buszhoz. A lányom postán elküldte a jegyemet, így nem lesz vele baj. Itthagyhatom ezt az istenháta mögötti kis várost  és egy kicsit a csaladommal lehetek. Jó távol attól a háztól és tőle.