A szellem az ablakban (Befejezett)

🔍Huszadik fejezet🔎

Vladimir pov.
Felvittem a kis dobozt és óvatosan elkezdtem tisztogatni. A kis táncosok aranyból voltak, a doboz pedig finoman megmunkált, festett fa volt. Csoda, hogy még zenélt. A belső kerekek teljesen elrozsdásodtak. A tetején a tükröt már itt–ott kopások díszítették, de a gravírozás tisztán látszott. Mi történhetett, hisz' ez a férfi szerette a férjét. Ilyen ajándékot csak annak adsz, akit igazán szeretsz.
– Hűha! – lépett mellém Igor. – Hisz' ez gyönyörű! Ha nem lenne ennyire személyes egy múzeumnak adnám.
– És a kép? – kérdeztem kíváncsian.
– Elfednék az igazságot. Már a képen is láttad, hogy Vladimir mit viselt. Kadtan ruhát, így ha felállt nőnek tűnt. Mert akkoriban ha férfi férfival hált az törvényellenes volt. – mondta felháborodva. Őt a jelek szerint mélyen érinti, hogy elítélnek minket, melegeket. Magam sem tudom mi vezérelt, de megfogtam a kezét es megszorítottam.
– Ne vedd ezt a terhet a te válladra. – mosolyogtam rá. Kérdően bámult a kezemre majd ő is elmosolyodott.
– Köszönöm. – mondta. Már rég nem éreztem emberbőrt Rogeren kívül. Általában undorítana, de ha Igorról van szó, akkor teljesen más. Az összes vérem az arcomba tódul és gyorsan elkapom a kezemet, mielőtt kiugrana a szívem a helyéről.
– Mi van a képpel?
— Szintén múzeumi, de annyira mások. A képen a férj távol áll tőle, de ez a doboz mégis arról árulkodik, hogy szerette.
– Lehet, hogy történt valami. Miért szökött volna el a fogadott testvérével, ha ez nem igaz?
– Szerintem több van e mögött mint hisszük. – mondta. Egyetértettem vele. Megindultam ki, hogy a lyukba vissza tegyek valamit, mikor felbotlottam és több, mint valószinű hogy át estem a lyukon.

+18

Amikor felébredtem a lyukban voltam, de minden sokkal tisztább és mintha újabb lett volna. Miért nem bírok megmozdulni? A csuklóm nagyon fáj... Ez? Ki vagyok kötve ahoz az ágyhoz!

— Felébredtél? – hallatszik egy hang. Nem ismerem. – Az jó...Mivel ma sok dolgod lesz drágám. — mondta a felém tornyosuló árny, mire sikítottam.