A szellem az ablakban (Befejezett)

🔍Harminckettedik fejezet🔎

Igor pov.
Roger és én kimentünk a vasútállomásra ahol megvártuk a barátomat. Egy fiatal lány szállt le a vonatról. Hosszú kabátban, barna, lófarokba kötött hajjal.
— Igor!
— Susan! — kiáltottam és megöleltem a nyakamba ugró lányt. Majd Roger felé fordultunk. — Roger, a hölgy az egyetemi barátom, Susan Warren.
– Warren? — kérdezte meglepetten a vörös hajú vadőr.
— Igen. Ed és Lorrein Warren unokája vagyok. — ráztak kezet.
— Volna esetleg ideje megismerni az öcsémet? Kiskora óta rajong a Démonok közöttért! – kérdezte, mire Susan mosolyogva bólintott.

Elvittük a házhoz. Már belépni is alig mertünk, hiszen tudtuk, mi van odabent.
— Igazatok van. Itt valóban valami szörnyűség történt. — lépett közelebb Susan a verandához.
—Tudjuk. Szétválasztották és meggyilkoltak egy párt.
– Ez több annál. Fájdalom és kín. A szerelem fájdalma.
— Azt már tudjuk, hogy Igor bent van a házban, Vladimir pedig odakint, de csak Victor tud a kettő közt közlekedni.
– Nem! – mondta határozottan, mire döbbenten néztünk rá.
— Tessék?
– Nem közlekedik sehol senki. A ház maga a szellem. Legalábbis benne van egy. Olyan ez, mint egy börtön amivel elzár egy lelket. Távol tartja Igort Vladimirtól.
— De miért Vladimir van kint? Nem pont őt akarja itt tartani.
– Vladimir elmehetne, de nem teheti. — mondta, mire leesett, hogy miért nem teszi meg Vladimir.
– Mert a kedvesét fogva tartja az az ember, aki megölte. Így addig tarthatja itt ameddig csak akarja. – mondtam és végre rájöttünk a titok nyitjára. A ház az, ami mindennek a forrása. A haztól kell megszabadulnunk.
– Mi legyen most? – kérdezte Roger.
– Fogalmam sincs. Nem hagyhatjuk ezt így, ha már tudjuk az igazságot.
— A ház törvényesen a tiéd. Azt csinálsz vele, amit akarsz.
— Először hívok egy papot és egy szelleműzőt, aztán a rendőrséget és antropológusokat. Aztán porig égetem ezt a házat. – mondtam. Ez a legjobb terv most. Ekkor azonban Roger telefonja megcsördült.
— Liam?
— Ro...Couch... Roger! Brian...Elvit...Elvitte Vladimirt... — hallatszott Liam erőtlen hangja a telefonból. Ijedten egymásra néztünk és a kocsiba ülve mindannyian visszahajtottunk.