Vladimir pov.
Amikor magamhoz tértem mindenem fájt, mintha valaki erőszakkal rángatott volna, mint egy bábot. Felkeltem és le akartam menni, amikor hangok ütötték meg a fülem. Az egyiket azonnal felismertem és a rettegés a csontjaimig hatolt. Elbújtam az asztal alatt és szorongva vártam, hogy a pokol ismét kezdődjön előlről, de ekkor meghallottam Igor hangját:
- De ha mégegyszer Vladimir vagy a családja közelében mész, esküszöm hogy visszarúglak téged az ördög segge alá, ahová tartozol. - mondta. A szívem egy nagyot dobbant. Igor törődik velem és éppen védelmez engem. Az arcom piros lett és mikor hallottam csapódni az ajtót fellélegeztem.
- Igor, ez nagyon durva volt.
- Tudom, de Vladimir biztonsagáért megéri.
- Amit a "állapota" alatt mondtál, azt te komolyan gondoltad? - kérdezte a bátyám. Mi történhetett, semmire se emlékszem.
- Igen. Sose találkoztam még olyan emberrel, mint Vladimir. Ő a legszebb, legkedvesebb, legmenőbb, legaranyosabb fiú, akivel valaha találkoztam. Már akkor tetszett nekem, amikor először megláttam. Amikor a kocsiban bevallottuk a kölcsönös vonzódást reménykedni kezdtem, hogy hátha van nála esélyem, de a múltja mindig az árnyékban jár. Ha tehetném mindig a szemébe néznék és azt mondanám: Bármit megteszek azért, hogy a jövőd boldoggá tegyem, mert nekem már csak az számít. - mondta. A szívem dübörögni kezdett. Ezek a legkedvesebb szavak, amiket férfi mondott nekem. Annyira kedves volt és minden szava őszintén hatott. Felálltam és kinéztem az ajtón. Azonnal észrevették.
- Jaj, hála istennek! Jól vagy? - rohant hozzám Roger.
- Igen... - motyogtam. Az arcom még mindig tiszta vörös volt.
- Biztos, nagyon piros az arcod.
- Roger, beszélhetek Igorral? - kérdeztem, mire azt hiszem leesett neki, hogy mindent hallottam.
- Óh, persze. - mondta és lement a lépcsőn.
- Hallottam, hogy itt volt Brian. Te...Komolyan mondtad? - kérdeztem.
- Igen.
- Annak ellenére, hogy mindent tudsz rólam?
- Igen. - lépett közelebb. A hangja nyugodt volt, az arcán pedig egy kedves mosoly volt.
- Igor én...Nem vagyok könnyű eset.
- Tudom, de akkor is komolyan gondoltam. Vladimir... - fogta meg a kezem. - Szeretlek. - mondta, mire a fejemben tüzijátek robbant és melegség öntötte el a szívemet.
- Igor... Én... - motyogtam, mire Igor ajka finoman az enyémre illeszkedett és lágy mozdulattal hívta táncba.
DU LIEST GERADE
A szellem az ablakban (Befejezett)
RomantikIgor híres író. Hogy ihletet meritsen es nyugalmat kapjon elutazik halott nagyapja erdei házába, ott azonban úgy erzi figyelik őt és mindig emberi kéznyomok vannak az ablakon. Ki van odakint? Kié a fekete szempár az ablakban?