A szellem az ablakban (Befejezett)

🔍Tizenkilencedik fejezet🔎

Igor pov.
Vladimir riadtan csapódott a mellkasomnak, mire én is az ablakhoz hajoltam, de nem volt már ott semmi.
– Mi...Mi volt ez?
– Nem tudom, de már nincs ott! — mondtam és behúztam a függönyt.
– Szerinted ő az? – kérdezte kíváncsian.
— Ki? – vontam fel a szemöldökömet.
– A fiú 1856–ból. Ő kisért itt?
– Valami van itt az biztos. Amióta csak átléptem a küszöböt, úgy érzem figyelnek. És amikor Rogerrel lementünk a pincébe...Sírást és kérlelő hangokat hallottam.
– Le akarok menni én is! – állt fel, mire döbbenten néztem rá. Nem voltam benne biztos, hogy ez jó ötlet.
– Biztos? Ami lent van az...Biztos, hogy ezt akarod? Legutóbb pánikrohamot kaptál. – néztem rá aggódva.
— Tudom, de túl kell lépnem ezen a határon, ha ki akarok szabadulni. – mondta határozottan.

Így történt, hogy másnap reggel lemásztunk. Fogalmam sincs, hogy hol lehet ide az igazi lejáró, így a lyukon át mentünk le.
– Mi ez a szag? –kérdezte miközben eltakarta a kezével az orrát.
– A felszálló por és a doh. Ez a hely érintetlen lehet már több, mint száz éve. – világítottam körbe. A padló tele volt rozoga deszkákkal és törmelék darabokkal. Vladimir a szekrényhez lépett és kinyitva azt kivett valamit.
— Mi az? – kérdeztem kíváncsian.
– Egy régi kép. – mutatta. A kép három férfit ábrázolt. A szőke fiú egy széken ült míg a két oldalán két fekete hajú férfi. Az egyik érzelem mentes arccal állt mellette, a másik a szék tamlájára tette a kezét és mosolygott. Megfordítottam a keretet hátha van rajta dátum.

1854 Március 17.

A házas éveiben.
– Furcsa.
– Micsoda? – kérdezte.
— Ez akkor készült mikor együtt élt a férjével, de nézz rá! Egyáltalán nem tűik boldogtalannak. – mutattam a képre.
– A férje viszont eléggé ijesztő. Nézz rájuk, a testvéréhez szorosabb kötelek fűzte, mint a férjéhez. — mutatta a képen.
- Csak fogadott testvér volt. Lehet, hogy több volt köztük és a férj rájött. — mondtam a hipotézisemet.
– Lehet. – letette a képet és tovább turkált. Egy kis doboz akadt a kezébe. Múzeumba illő darab volt. Mikor kinyitottuk egy kis táncos pár tűnt fel és lágy zene szólt belőle. A tükör része poros volt, de amikor az ujjamnal letöröltem láthatóvá vált egy felirat rajta:

Áldott minden csillagok felett
Folyó szívem csak érted csörgedez
Mint a jó galamb és gerlice
Két szív egymásra lelve.

Boldog születésnapot, kedvesem!
Szeretettel: Igor