A szellem az ablakban (Befejezett)

🔍Huszonkilencedik fejezet🔎

Igor pov.
Meredten néztem rá. Ez az a Brian? Az a Brian, akivel egy oviba jártam, aki évekig kínozta a fiút, aki már kedvesebb nekem a világon mindenkinél?
– Mi?! — kérdeztem kiborulva.
— Várjunk...Igor?! Igor Gregorovics?! Mit keresel te itt? — kérdezte nevetve mintha nem is lenne semmi a múltjában.
— Ki van a...Úristen! – jelent meg mellettem Roger.
– Ejha, Roger! Régen láttalak!
– Mit keresel te itt?!
– Roger! Tudod miért vagyok itt! A pasim itt van, és haza akarom vinni. – mondta.
— De ő nem akar "haza" menni veled! – lépett ki elém Roger. Próbáltam a vállára tenni a kezemet. — Tűnj innen!
— Nem! A törvény nevében vagy haza viszem Vladimirt, vagy a rendőrségre. – felelte ridegen.
— Miért?!
— Mert amikor a kicsi babám megszökött, elvitt tőlem 1000 dollár készpénzt! — mondta, mire mind a ketten megfagytunk.
— Mi?
— Gondolkozz már! Se telefon, se kártya, hogy jutott el idáig? — kérdezte kihívóan, mire Roger ijedten a szájára tette a kezét.
— Jézusom...
— Kifizetjük a pénzt, akkor eltűnsz? – kérdeztem, de erre felnevetett.
— Nekem nem a pénz kell, hanem, hogy az édes kis babám ismét visszatérjen mellém. Gondolkozzunk logikusan! Melyik pasinak kéne ő?
— Nekem! — léptem előre. Roger is és Brian is meglepetten néztek rám.
– Mivan? — kérdezték kórusban.
– Vladimir a legokosabb, legkedvesebb, legmenőbb emberi lény, akit valaha megismertem! Ellentétben veled én sosem bántanám!
— Nincs bizonyítékod, hogy bántottam.
— Dehogy nincs. — mondta Roger. — Nálunk van az összes fénykép Vladimir sebeiről. A vallomása is bőven elég lenne már egy tárgyaláshoz.
— Tényleg? Kinek hinnének? Egy tolvajnak vagy egy rendőrnek? — kérdezte kuncogva. Irritáló a magabiztossága és már én is kezdem elveszíteni a türelmemet. Odaléptem elé.
– Csak azért nem töröm be itt helyben az orrodat, mert az anyáink ismerik egymást és mert rendőr vagy. — erre megragadtam a kabatját. — De ha mégegyszer Vladimir vagy a családja közelébe mész, esküszöm hogy visszarúglak téged az ördög segge alá, ahová tartozol. — löktem el. Mindenki dermedten nézett rám.
– Azért ne hidd, hogy feladom. Vladimir hozzám tartozik és senki máshoz! – mondta, majd elment.