Igor pov.
Mindannyian dermedten hallgattuk a naplóba írt dolgokat. Kis részek voltak, de mind szívfacsaró bevezető volt egy világba. Egy sötét, bánatos, magányos világba, ahol a fájdalom és a félelem keveréke mutatta az utat. Vladimir a naplójába egy csomó gondolatot leírt, de nem sok részletet. Ezek már a szökése idején íródhattak. Vladimir dermedten figyelt és a végén összeroppant. Zokogott és Roger nehezen nyugtatta meg őt. Végül elaludt és Liam bevitte az egyik szobába.
– Ne haragudj, ez a...Ez az egész. Erősen hasonlított a Briannal való kapcsolatára, a dalt leszámítva.
— Nem... Már semmi sem lep meg.
— Igor...Mond! Mi van köztetek az öcsémmel?
— Nos... Ez bonyolult. Már elmondtuk, hogy kölcsönösen vonzódunk egymáshoz, de ő még nem akar semmit.
— Aha. — mondta és kortyolt egyet a söréből.
– Nem zavar ugye?
– Nem. Örülök, hogy végre egy olyan csávót talált, aki nem akarja lebilicselni és megerő... – ekkor Liam befogta a száját.
— Roger! Légyszíves! – nézett rá szúrós szemekkel.
– Bhohana... – hallatszott valami Liam keze alól. Elvette Roger szájaról. – Bocsánat.
— Nos... Majd még beszélek vele. Azt tudom, hogy az életben nem találok még egy olyan fiút, mint ő. — mondtam kuncogva.Vladimir pov.
Minden olyan hideg volt. Mintha semmi sem takarná a testemet. A kezem úgy fáj, a lábam is, de nem bírom kinyitni a szemem. Aztán egyszercsak mégis megteszem és ismét a pincében vagyok. De ott nem én vagyok az ágyon, vagyis én, de mégse. Egy fiú, aki pontosan ugyanúgy néz ki, mint én. Mindene csapzott és véres volt, a szemei színtiszta félelmet és fájdalmat tükröztek.
– Mi ez...Hol vagyok? – kérdeztem, de rám se nézett. Nem hall engem?
– Kis drágám! – hallatszott és lépteket hallottam. Oldalra néztem és egy sötét alak jött le a pincébe egy átjárón át. Nem láttam az arcát, semmit sem.
— Nem vagyok a kis drágád! — kiáltotta a fiú, akiben ekkor felismertem Vladimirt. Az árny erre úgy pofon vágta, hogy oldalra esett.
– Az vagy! Csak az enyém vagy, érted?! Nem azé a nyomorult Bluefieldé! Az enyém! — üvöltötte és már nyugodtabban rá simitott az arcára. — Az enyém...
ESTÁS LEYENDO
A szellem az ablakban (Befejezett)
RomanceIgor híres író. Hogy ihletet meritsen es nyugalmat kapjon elutazik halott nagyapja erdei házába, ott azonban úgy erzi figyelik őt és mindig emberi kéznyomok vannak az ablakon. Ki van odakint? Kié a fekete szempár az ablakban?