A szellem az ablakban (Befejezett)

🔍Tizennegyedik fejezet🔎

Igor pov.
Békésen teltek a napok. Végre nem voltam egyedül és tekintve, hogy a telefont ripityára törtük egy kellemes délután, már nem hívogat senki sem. Közben újra neki láttam a könyvemnek. Vladimir már tudja ki vagyok, de Ő nem egy őrült rajongó. Az egyik könyvemet olvasta és az tetszett neki, de jobban kedveli Sherlock Holmest.
— Nem tudom, hogy mi legyen a gyilkosfegyver! — nyafogtam hátradőlve.
— Mi is a gyilkossági helyszín? — kérdezte mögülem Vladimir, aki az ágyon ülve olvasta az egyik művemet, amit elhoztam magammal.
— Egy régi templom.
— Hogy halt meg az áldozat?
— Elverzés! Az oltáron feküdt, mint egy áldozat.
— Akkor lehetne a klasszikus kés.
— Túl klasszikus. Valami olyasmi kéne, ami elsőre nem egyértelmű! — sóhajtottam fel.
— A templomokban nem szokás vágóeszközt tartani, talán a templom lehetne csak a tetthely, a gyilkosság pedig máshol.
— Hmmm.... – ezen elgondolkodtam. — Hiszen ez nem is rossz ötlet!
– Megvan! Jégvágó!
— Jégvágó? — kérdeztem felvont szemöldökkel.
– Ha átvágja a nyaki artériát akkor simán okoz elvérzést. — mondta.
— Te nagy krimi rajongó vagy, igaz? — kérdeztem mosolyogva.
— Kiskoromban Roger gyakran ugratott azzal, hogy eldugta a cuccaimat, ezért ki kellett nyomoznom, hogy hová tehette őket. Aztán a suliban én lettem a "magánkopó". Kilestem a csalókat és névtelenül leadtam a tanárnőnek. Ő tudta, de a társaim nem, hogy én buktattam le őket. – nevetett. Roger azt mondta ne várjam azt hogy megnyíljon, de szerintem sokkal nyitottabb, mint volt. Kiszakadni egy időre az ismert környezetből mindig jót tesz egy kicsit.
– Ez izgalmasan hangzik. Nekem a nagyapám mutatta be a krimi világát. Minden este Agathe Christie novelláit olvasta nekem. Nagyon hiányzik. – az utolsót már csak motyogtam, de szerintem így is hallotta.
– Ő adta az ötletet, hogy legyél író? – kérdezte kíváncsian.
– Nem. Az anyám érdeme, ő csak megismertette velem a gyilkosságok és rejtélyek világát. — mosolyogtam.
— Szóval a szüleid támogatnak, igaz?
– Persze. A tieitek?
— Anyánk meghalt, pár hónappal azután, hogy megszülettem. Apánk egyedül nevelt fel minket, olykor a nagymamánk segített neki. Roger erdész lett, mindig az erdő volt a mindene. Én pedig...Tönkre tettem mindent. — motyogta.