Igor pov.
Békésen teltek a napok. Végre nem voltam egyedül és tekintve, hogy a telefont ripityára törtük egy kellemes délután, már nem hívogat senki sem. Közben újra neki láttam a könyvemnek. Vladimir már tudja ki vagyok, de Ő nem egy őrült rajongó. Az egyik könyvemet olvasta és az tetszett neki, de jobban kedveli Sherlock Holmest.
— Nem tudom, hogy mi legyen a gyilkosfegyver! — nyafogtam hátradőlve.
— Mi is a gyilkossági helyszín? — kérdezte mögülem Vladimir, aki az ágyon ülve olvasta az egyik művemet, amit elhoztam magammal.
— Egy régi templom.
— Hogy halt meg az áldozat?
— Elverzés! Az oltáron feküdt, mint egy áldozat.
— Akkor lehetne a klasszikus kés.
— Túl klasszikus. Valami olyasmi kéne, ami elsőre nem egyértelmű! — sóhajtottam fel.
— A templomokban nem szokás vágóeszközt tartani, talán a templom lehetne csak a tetthely, a gyilkosság pedig máshol.
— Hmmm.... – ezen elgondolkodtam. — Hiszen ez nem is rossz ötlet!
– Megvan! Jégvágó!
— Jégvágó? — kérdeztem felvont szemöldökkel.
– Ha átvágja a nyaki artériát akkor simán okoz elvérzést. — mondta.
— Te nagy krimi rajongó vagy, igaz? — kérdeztem mosolyogva.
— Kiskoromban Roger gyakran ugratott azzal, hogy eldugta a cuccaimat, ezért ki kellett nyomoznom, hogy hová tehette őket. Aztán a suliban én lettem a "magánkopó". Kilestem a csalókat és névtelenül leadtam a tanárnőnek. Ő tudta, de a társaim nem, hogy én buktattam le őket. – nevetett. Roger azt mondta ne várjam azt hogy megnyíljon, de szerintem sokkal nyitottabb, mint volt. Kiszakadni egy időre az ismert környezetből mindig jót tesz egy kicsit.
– Ez izgalmasan hangzik. Nekem a nagyapám mutatta be a krimi világát. Minden este Agathe Christie novelláit olvasta nekem. Nagyon hiányzik. – az utolsót már csak motyogtam, de szerintem így is hallotta.
– Ő adta az ötletet, hogy legyél író? – kérdezte kíváncsian.
– Nem. Az anyám érdeme, ő csak megismertette velem a gyilkosságok és rejtélyek világát. — mosolyogtam.
— Szóval a szüleid támogatnak, igaz?
– Persze. A tieitek?
— Anyánk meghalt, pár hónappal azután, hogy megszülettem. Apánk egyedül nevelt fel minket, olykor a nagymamánk segített neki. Roger erdész lett, mindig az erdő volt a mindene. Én pedig...Tönkre tettem mindent. — motyogta.
CZYTASZ
A szellem az ablakban (Befejezett)
RomansIgor híres író. Hogy ihletet meritsen es nyugalmat kapjon elutazik halott nagyapja erdei házába, ott azonban úgy erzi figyelik őt és mindig emberi kéznyomok vannak az ablakon. Ki van odakint? Kié a fekete szempár az ablakban?