Vladimir pov.
Amikor felébredtem nagyon fájt a fejem egy bizonyos ponton. Ez azt jelenti, hogy megint pánikrohamom volt és megőrültem. Roger és én megegyztünk, hogy ilyenkor bátran altasson el, mert máshogy nem nyugszom le. Hallottam, hogy ő és Igor még kint beszélgetnek.
— Mit szokott enni, ha felébred? – hallottam meg Igor hangját.
— Nem kell ám ennyit bajlódnod. — mondta Roger.
— Ugyan, Roger! Amit láttam az...Nem tudtam, hogy ilyen súlyos. Szeretnék kedveskedni neki. – mondta. A konyhából isteni finom illatok áradtak. Azt hiszem palacsinta, a kedvencem. Kiléptem a konyhába, Roger azonnal mellém csapódott, de csak tartotta mellettem a kezét, nem nyúlt hozzám.
— Öcsi, jól vagy? — kérdezte aggódva.
— Igen. Sajnálom, hogy ezt látnod kellett... — fordultam Igor felé.
— Nem tagadhatom, hogy ijesztő volt, de semmi vész. — mondta és leültem volna, de Igor megállított:
— Arra ne ülj! Az el van törve! — mondta.
— Rendben. — leültem a másik székre és egy tál palacsinta került elém. – Igor, tényleg nem kellene ennyit fáradoznod. — mondtam már én is.
— Ugyan! Ez nem fáradtság. — mondta és kiment a konyhából.
— Hogy vagy? — ült mellém Roger.
— Jól, csak a...A köteles ágy...A gondolata... – éreztem, hogy ismét elönt a pánik.
— Nyugi, nyugi, nyugi! Semmi baj, érted? Nincs itt! Érted? Ő nincs itt! Nem bánthat téged. — mondta halálosan komoly hanggal.
— Tudom, de még odakint van valahol. Meg fog találni és akkor meg fog ölni! A legrosszabb pedig az, hogy biztos azt is megússza! — sírtam. Nem szerettem az érintkezést, de a nagytesóm ölelése most egy kis családi támogatással ért volna fel. Úgyhogy a mellkasára hajtottam a fejemet ő pedig körém fonta a karját és megölelt.
— Ne félj, öcsi. – puszilt a hajamba.
— Megnyugodhattok. — jött vissza Igor. Mind a ketten riadtan néztünk rá, mert egy vadászpuska volt a kezében. — Ha az a rohadék ide jön, azt is megbánja, hogy megszületett. — mondta.
– Ugye van... – kezdett bele Roger, de Igor közbevágott:
— Van engedélyem és ne aggódj, nem töltényt használok.
— Nem töltényt, akkor mit? – kérdezte Roger felvont szemöldökkel.
— Kősót.
— Sót?! – kérdeztük kórusban.
— Igen, csíp mint a veszedelem.
ESTÁS LEYENDO
A szellem az ablakban (Befejezett)
RomanceIgor híres író. Hogy ihletet meritsen es nyugalmat kapjon elutazik halott nagyapja erdei házába, ott azonban úgy erzi figyelik őt és mindig emberi kéznyomok vannak az ablakon. Ki van odakint? Kié a fekete szempár az ablakban?
