A szellem az ablakban (Befejezett)

🔍Epilógus🔎

Igor pov.
Végre mindenki számára nyugodt napok következtek. Már két hét eltelt az erdőben történtek óta. A Tévében hallottunk újra az eseményekről.
— A hét legfrissebb hírei! Letartóztattak egy rendőrt, bizonyos Brian Belikovot, mert elrabolta és kis híján meggyilkolta volt párját, akit nem nevezünk meg. A rendőrtiszt ellen már korábban is voltak jelentések, mi szerint bábtalmazza a párját, de minden jel arra utal, hogy eltusolta az ügyeket. Mr. Belikovot 8 év börtönre ítélték, de még folyik a tárgyalás... — csak néztük a tévét és én élveztem, ahogy a kedvesem szorosan bújik hozzám.
— Minden oké? – kérdeztem egy homlok puszi után.
— Igen, örülök hogy vége van és, hogy megismertelek téged. – motyogta. Elmosolyodtam a szavain.
– Én meg, hogy téged ismerhettelek meg. – motyogtam mielőtt egy szerelmes csókot váltottunk volna. Aztán újra a tévére figyeltünk.
– Fény derült egy majdnem két évszázados bűntényre is. Az 1852—ben elkövetett Bluefield eset régi legenda volt a kis városban, mi szerint egy fiatal férfi megszökött az erőszakos férje elől a fogadott testvérével és egy évre rá minden gyilkosságba torkollott. Most fény derült az igazságra. A vizsgálatok és az új nyomok alapján sosem volt erőszakos a férj... – láttuk ahogy felmutatják a régi képet a tévében. — ...és fogadott testvér sem. A házaspár komornyikja súlyos tévhitekben élve elrabolta a fiatal férjet, Mr. Vladimir Moont és egy évig tartotta fogva a ház pincéjében, majd, amikor a férj, Mr. Igor Bluefield megtalálta őket, a komornyik bosszút állt és meggyilkota Vladimirt, majd mindent Igor Bluefieldre kent, akit felakasztottak. A tragikus történet azonban boldog véggel végződik. A pár immar egymás mellett nyugodhat a Saint Loch—i temetőben és a nevük tisztázódott. A ház amiben a tragédia történt, a sikeres, Besceller krimi író, Igor Gregorovics tulajdona, aki miután kipakolta, lebontatta és elégette a ház maradványait, a területet a nemzeti parknak ajándékozta. Valamint most jelentette meg új könyvét: "A szellem az ablakban" címmel.  – sorolta tovább.
— Minden jó ha a vége jó. Remélem ez velük is így lesz. – sóhajtott Vladi.
— Most Vladimirra és Igorra gondolsz? – kérdeztem, mire bólintott egyet.
– Szerinted már együtt vannak? –kérdezte kíváncsian.
— Nem tudom. De amikor legutoljára a ház helyén jártam, estefelé egy zenedoboz hangját hallottam. – mondtam mosolyogva. Talán csak a sors fintora ez az egész, hogy a neveink is hasonlítottak, talán csak a  véletlen, de az biztos, hogy akármilyen tragikus egy történet, a vége olykor mégis lehet vidám. Hisz' minden rejtélyre van megoldás. De amikre nem, azok talán jobb... Ha rejtélyek maradnak.

Vége.