Igor pov.
Amikor Vladimir rám mosolygott a szívem majd' kiugrott a helyéről. Az a bájos mosoly teljesen a fejemben ragadt. Még akkor is csak arra gondoltam, amikor a kocsiban ülve hajtottunk hazafelé. Éppen behajtottam a földútra mikor végre megszólalt:
— Valami történt odalent. Valami borzalmas.
– Igen, az ember érzi, ha lemegy oda.
– Igor, én...Úgy érzem ki kell mondanom! Mielőtt valami történik! Én, nagyon vonzó férfinek tartalak. – mondta, mire lefékeztem, kicsit talán túl hirtelen.
– Huha...Én...Na, jó! Nem hazudhatok, Vladimir te egy nagyon aranyos és elképesztően menő fiú vagy. Én valóban vonzódok hozzád. – ezt a kínos vallomást még kínosabb csend követte. Vagy tíz percig csak ültünk csendben és vártunk.
– Mióta? — kérdezte végül ő először. Vettem egy nagy levegőt, de nem segített sokat.
— Azt hiszem azóta, hogy először megláttalak. Elhessegettem a gondolatot, mert tudtam min mentél keresztül és láttam, hogy ez a legutolsó, amit jelenleg akarsz.
— Nem terveztem, hogy Brian miatt magányosan halok meg, de...Igazad van. Jelenleg semmi kedvem semmilyen kapcsolathoz. Azonban téged se akarlak elszalasztani. – mosolyodott el. Nagyot dobbant a szívem.
– Figyelj! – fordultam felé. – Kizárt, hogy én valaha is találok még olyasvalakit, mint te. Én se akarlak elszalasztani téged. — mosolyogtam rá. Egy percig csak meglepetten bámult, majd ő is elmosolyodott. Ismét beindítottam a kocsit, de egyszer csak leállt.
— Mivan? — morgolódtam és megpróbáltam újra indítani. Megint lefulladt, sőt szinte be se indult. — Na ne! – hördültem fel dühösen.
– Úgy fest, hogy sétálunk! – mondta Vladimir. Nekem azonban nagyon sok gondolatom volt ezt illetően, hisz' eszembe jutott a szarvas és az ág, amikről soha nem meséltem neki. – Gyere! Még ránk sötétedik! — mondta miközben kiszállt a kocsiból. Mit volt mit tenni, én is kiszálltam. Egymás mellé csapódva mentünk a földúton. Igyekeztünk amennyire lehet, de még így is ránk sötétedett és még csak az út felénél járhattunk. Mázli, hogy a kocsiban volt zseblámpa és kivettem. Csendesen mentünk tovább, amikor hirtelen feltámadt a szél és esküdni mernék, hogy emberi hangok hallatszódtak benne.
– Ne! — hallatszott és szerintem most Vladimir is hallotta. — Ne csináld! Segítség!
YOU ARE READING
A szellem az ablakban (Befejezett)
RomanceIgor híres író. Hogy ihletet meritsen es nyugalmat kapjon elutazik halott nagyapja erdei házába, ott azonban úgy erzi figyelik őt és mindig emberi kéznyomok vannak az ablakon. Ki van odakint? Kié a fekete szempár az ablakban?