A szellem az ablakban (Befejezett)

🔍Huszonhatodik fejezet🔎

Igor pov.
— Ahogy mondom. Az a férfi szerette Mr. Moont. Gyakran volt távol üzleti ügyek miatt. – vett le egy irtó régi albumot. – De ha haza jött, minden percét csak a férjével töltötte. Hiába volt elrendezett házasság, boldogok voltak. — mutatta a régi képeket. Sok csak egy régi birtokot ábrázolt, de voltak rajta cselédek is. Ekkor azonban megakadt valamin a szemem. A cselédek közt egy arc, egy ismerős arc.
– Úristen... — motyogtam.
— Mi a baj? – kérdezte Roger, mire megmutattam neki a képet.
– Roger nézd! Ez a férfi! — mutogattam miközben elővettem a régi képet a pincéből. – Mrs. Cerrie! Nézze! — mutattam meg a képet. Az idős nő elvette majd alaposan megnézte.
— Oh, te jó eg! Azt hittem ez a kép elveszett. Ez az egyetlen közös kép Mr. Moonról és Mr. Bluefieldről.
— És a fogadott testvérről. — tette hozzá Roger.
— A mi? — kérdezte Mrs. Cerrie.
— Ez a férfi... — mutatott a széktámlat fogó férfira a képen Roger. — Ez itt Vladimir Moon fogadott testvére!
— Mi? Dehogy is! Erre a férfira kifejezetten emlékszem. A nagyanyám az összes képen többször elmutatta, hogy ki kicsoda! Az a férfi, akire maga mutat, az Mr. Igor Bluefield! — magyarázta a hölgy. Döbbenten bámultunk rá. A mosolygós férfi a férj? De akkor ki a másik?
— De...Akkor ő itt ki? — kérdeztem a másik férfira mutatva.
— Ő ott Victor Kalea. Mr. Bluefield komornyikja. — magyarázta, mire bennem képek és hangok kavalkádja indult meg egy folyamban. Minden vilagossá vált.
– Roger gyere! — kiáltottam és kirohantam a házból.
— Igor! — rohant utánam. Elköszöntünk a hölgytől és megindultunk vissza, de úgy vezettem, mint egy őrült.
— Igor mi a büdös franc bajod van? – kérdezte Roger.
- Minden tiszta lett! Hát nem érted? A napló, a pince, minden egybe vág!
— Mivan? Én elvesztettem a fonalat! — nézett rám kérdően. Megelőztem egy másik kocsit közben.
— Vladimir Moon nem megszökött! Elrabolták! Hát nem érted? Soha nem volt fogadott testvér! Csak egy őrülten féltékeny szolga!