A szellem az ablakban (Befejezett)

🔍Huszonegyedik fejezet🔎

Vladimir pov.
Riadtan próbáltam kiszabadulni és kiabáltam, de úgy, hogy majd felszakadt a gégém.
– Segítség! Segítség! Igor! – sikitottam.
– Most már csak mi vagyunk, édesem. – hajolt fölém az árny. – Örökké csak te és én.
— Vladimir! – jelent meg felettem Igor.
– Nem, nem! – csapkodtam, de megragadta a vállamat.
– Vladimir, nyugalom! Nincs semmi baj! — kiáltotta, mire körbe néztem. Lent voltam a szobában, de mindent ismét por fedett és dohos volt a levegő.
– Igor...Mi történt? – kérdeztem rémülten.
– Elestél és beestél a lyukba. Amikor megtaláltalak ájult voltál. – mondta aggódva.
– Igor itt valami szörnyűség történt! –zokogtam és a mellkasára hajtottam a fejemet. Nem érdekelt, hogy érintkezünk, nagyon féltem és szükségem volt egy ölelésre most.
– Fel tudsz állni? - kérdezte. Megmozdultam. Mindenem fájt, de úgy tűnt nincs komoly baj, egészen addig amíg a bal bokámra nem álltam. Roppant egyet és úgy éreztem mintha kalapáccsal zúzták volna be.
– Áú! – kiáltottam és eldőltem volna.
– Megvagy! – de Igor elkapott, mire az arcom teljesen kipirosodott.
— Kö...Köszi...
– Gyere! Tudom, hogy ez nagyon kellemetlen, de nem tudlak kivinni anélkül, hogy hozzád érek. — mondta aggódva. Tudtam, hogy igaza van ezért hezitálva, de bólintottam egyet. A karjába vett és nehezen kiemelt a lyukból. Letett a padlóra, amíg ő is kimászott.
— Beviszlek a kórházba.
- Nem! Nem mehetek el a kórházba! Nem hagyhatom el a házat! – sikítottam.
– Lehet, hogy eltört a bokád! Tudom, hogy félsz, de muszáj lesz megvizsgálniuk! Bemegyek veled, jó? Vagy felhívjam Rogert? — kérdezte aggódó tekintettel.
– Az jó ötlet. — motyogtam. Sajnos igaza volt. Nagyon úgy érzem, hogy eltört a bokám, tudom mivel már volt törött csontom. Igor felhívta Rogert, aki tíz perc mulva már itt is volt. Berohant és mellém gugolt.
– Minden rendben lesz! Gyere! – kapott fel a karjába. Mind a ketten betettek a kocsiba és beültek előre. Nagyon félek elmenni. Ha kartont csinálnak rólam akkor Brian tutira megtalál! Szerencsére a városban elég jó rendelő volt így meg tudták röngenezni a lábam. Csak egy erős ficam.
– Vladimir, ha gondolod haza jöhetsz hozzám és Liamhez. – mondta Roger.
— Köszi, de... – vissza néztem Igorra. — De jól el vagyok a faházban. – mosolyogtam Igorra.