A szellem az ablakban (Befejezett)

🔍Hatodik fejezet🔎

Igor pov.
Nagy harc árán, de a lakat végre megadta magát. Az ajtó nagy csikorgással nyílt ki és hamarosan megmutatta a ház belsejét. Pokhalók hada és por hegyek mindenfelé.
— Remélem vettél tisztító szereket. Erre rá fog menni a napod. — mondta Roger körbenézve.
— Az biztos... — motyogtam döbbenten. Nem gondoltam, hogy ez ennyire magára lesz hagyva. Mindenesetre ez azt jelenti, hogy senki sem jár ide, ami nekem csak jó. Felkapcsoltam az egyik lámpát, nagy harc után, de úgy tűnt működik még.
— Na, figyelj! Itt a telefonszámom! Nekem mennem kell! — nyújtott át egy névjegykártyát. — Ha bármi van, hívj! A szarvas miatt szerintem még amúgy is jönni fogok. Nem értem mi történt. – vakarta meg a tarkóját.
— Hát...Nem értek az állatokhoz, de köszi, hogy segítesz.
— Nincs sok haverom, örülök ha szerezhetek egy újat. — mondta mosolyogva, amit örömmel viszonoztam.

Visszavittem őt a városba és elköszöntünk. Kedves ember és nagyon segítőkész. Elindultam vissza, de megálltam ott ahol a szarvas tetem feküdt. Megnéztem az állatot, bár nem tudom, hogy miért. Erőteljes, fiatal vad lehetett, mégis megtámadott minket. Ekkor feltámadt a szél és a fák nyikorgó hangjai közt mintha egy emberi hang zokogott volna. A szél egyre erősebben és erősebben fújt, elfelé. Léptem hátra kettőt és ekkor egy hatalmas faág esett, egyenesen a lábam elé. Rám is eshetett volna. Zihálva futottam a kocsihoz, és elhajtottam onnan. Nem tudom mi folyik itt, de valami van odakint! Rogernek nem szóltam, de amióta csak az erdőben vagyunk érzem, hogy figyelnek. Mintha egy patkány lennék a tudományos laborban. Ijesztő. Végre odaértem a házhoz. Bezártam a kocsit és befutottam. Az ajtó hatalmasat csapódott mögöttem. Próbáltam magamhoz térni a sokkból és nagy levegőt venni. Nem tudom mi folyik itt, ma már kétszer, majdnem meghaltam. Inkább neki láttam egy kicsit rendet rakni. A cuccok többnyire a helyükön voltak, de tiszta por volt minden. Viszont már nagyon késő volt, így csak a hálószobában végeztem pár alap munkát. Kiporoltam, felsöpörtem, felmostam és rendbe szedtem az ágyat. Épp készültem lefeküdni, amikor az ablakon észre vettem valamit. Megtöröltem a szemem, de még ott volt. Egy emberi kéz teljes lenyomata, de mire ismét odanéztem már eltűnt onnan.