A szellem az ablakban (Befejezett)

🔍Huszonnyolcadik fejezet🔎

Igor pov.
Riadtan estem hátra. Az előbbi nagyon ijesztő volt.
– Igor, jesszus, mi az? – lépett hozzám Roger.
– Tényleg ő volt az! Igor a házban van. Vladimir odakint. Valahogy csak Viktor tud ki—be járni a házból.
— Szétválasztja őket.
– Ki választ szét, kit? — jelent meg Liam. Mögötte Vladimir jött be, de amint belépett valami megváltozott rajta. A tekintete valahogy élettelen lett és egyenesen ment tovább. Roger elkapta mielőtt a lyukba lépett volna.
— Vladi! Mi van veled? – ébresztgette, de nem történt semmi.
— Mi a frac van vele? Mióta csak lekanyarodtunk az útról ilyen! – lépett mellé Liam.
— Vladimir! – ugrottam oda én is.
— Kicsi, kicsi fácskán, bimbóznak a szirmok. Barackfa virágok szállnak a szélben... – dudolgatta, de még mindig nem volt teljesen magánál. Leültettük és Roger lefogta.
— Mi történt vele?
- Szerintem démoni irányítás alá került. — mondtam. – Előfordul, hogyha valaki kapcsolatban van a túlvilággal, akkor valami irányitja. Ez a valami viszont szerintem Viktor.
— Ki? — kérdezte Liam. Roger a legelejétől elmesélt mindent neki. A végén már én tartottam Vladimirt, amíg Roger Liamnek mesélt. Liam pedig a végén már a könnyeit törölgette.
– Ez...Ez annyira szomorú. Akárhol is vagy Viktor, remélem a pokolban égsz el!
— Aligha! Viktor valószínűleg tagadott lelek. Az úr megtagadta tőle, hogy át lépjen a másvilágra és most itt ragadt. — magyaráztam. Vladimir még mindig csak bámult és gyengén megpróbált kimászni a karomból.
– Csináljunk vele valamit! – morogta Roger, ahogy az öccse egyre erősebben próbált kitörni.
— Vladimir! — szorítottam egyre erősebben. Már nem bírtam tovább és magamhoz öleltem. — Szeretlek! — kiáltottam, mire hirtelen felsikított és elájult.

Levittük vissza Rogerékhez és az ágyra fektettük. Szerencsére teljesen kidőlt. Meddig kell még szenvednie? Lementem és mindenki fáradtan dőlt hátra. Ekkor azonban kopogtak az ajtón.
– Megyek. — álltam fel. Roger cipelte idáig szóval teljesen kimerült. Kinyitottam az ajtot és egy férfi állt az ajtóban. Velem egy idős lehetett és barna haja mellé enyhe borosta társult. Bőrkabátot és farmer nadrágot viselt. Mint valami Texasi cowboy kalap nélkül.
– Maga meg ki? – kérdezte.
– Ööö...Már elnézést, de maga ki? Én nyitottam ajtót.
— A rendőr viszont én vagyok! – mutatta fel a jelvényét. Megnéztem a nevét. Brian Belikov.