A szellem az ablakban (Befejezett)

🔍Tizedik fejezet🔎

Igor pov.
A látogatast követően Roger elment, majd egy óra múlva vissza is jött. Az anyós ülésen egy fiatal fiú ült, szőke hajjal és lila–zöld foltokkal az arcán. Az a fickó tényleg nagyon beteg lehet. Így még egy kutyát se szoktak megverni, vagy egyáltalán megverni. Kiszálltak és lassan oda jöttek hozzám.
— Szia!
— Sziasztok! Te vagy Vladimir, igaz? Örvendek! — nyújtottam neki a kezemet, mire összerezzent és csak bámulta a kinyújtott végtagomat. Kínosan mosolyogtam, majd visszahúztam a kezemet inkább.
— Gyertek be! — mutattam. Vladimir félve besétált. Roger gyorsan hozzám hajolt:
— Ne vedd a szívedre. Amióta megjött ilyen. Nekem is alig engedte, hogy hozzá érjek, pedig a testvére vagyok.
— Megverték őt, és nem csak erről van szó, igaz? — kérdeztem, mire megingatta a fejét. Nem fírtattam a dolgot, úgyis sejtettem, hogy mi van. Vladimir a nappali közepén állt. Érdeklődve nézelődött.
– Ne várd tőle, hogy megnyiljon. — mondta Roger. Látszik, hogy nem szívesen hagyja magára a testvérét.
— Jöhetsz amikor csak akarsz, én pedig ígérem, hogy türelmes leszek. — mosolyogtam rá bíztatóan.
– Ne haragudj, hogy máris ilyen sokat kérek. Tudom, hogy alig ismerjük egymást, de úgy érzem pont ez jelenti számára a biztonságot.
— Ne szabadkozz! – mosolyogtam rá. Megmutattam Vladimirnak a vendég szobát. Kipucoltam amennyire lehetett, de a falat még én sem tudtam helyre rakni. Felajánlottam, hogy megkaphatja a másik szobát, ha az tetszik neki, de csak megingatta a fejét. Roger és ő még kettesben beszéltek valamit, majd Roger el is ment. Pont ekkor hallatszott egy csörrenés. Majd kiugrott a szívem, ismét a régi telefon csörgött. A szokásos üzenetre számítottam, de ez most más volt, mint az eddigiek.
— Meg... Ölni...
— Mi?
— Fog... Fuss... - most a hang is más volt, ez egy mélyebb hang volt, sokkal férfiasabb. Vladimir kérdően nézett engem az ajtóból, mire a telefon még hangosabban recsegni kezdett. Ijedten megrezdültem, a telefon kiesett a kezemből. Recsegett és szikrákat szórt. Kihúztam és egy pillanatra úgy tűnt minden rendben, de hirtelen ismét recsegett egyet.
– Fuss... Fuss... — hallatszott.