Just friends! - PSG ff.

9. rész

- Kurvára igazad van! Egy fasz vagyok, aki mindenkit csak megfektet, aztán otthagyja őket! Pontosan ez történt csoro Carol-lal is! Szült nekem egy gyereket, akit nem tudtam megbecsülni akkoriban. Végülis érthető, mert csak 19 éves voltam. Szegény Davi! Ilyen rossz apja van szerencsétlen gyereknek!
- Na! Ne már! Nem az volt a célom, hogy megbőgesselek, hanem az, hogy ráébresszelek arra, hogy neked nem való hosszútávú kapcsolat!
- Mostmár kapok kaját?
- Igen. Ott van az asztalon.
- Mi ez?
- Roston sült parmezános csirke, steakburgonya meg amerikai káposztasaláta.
- Uu! Az jó! - nézett rám a könnyes szemeivel.

Elmondanám, hogy még mindig csak egy törölköző volt rajta, így délután egy óra környékén.

- Figyelj mán'! Nem megyünk el golfozni? - dobtam fel egy gondolatelterelő ötletnek.
- Golfozni? Én még sose voltam!
- Mii? Nem voltál még golfozni?! - majd le esett az állam, hogy van valami olyan, amit még nem próbált ki, de én már igen. - A golfozás egy életérzés! Azt nem lehet csak úgy nem kipróbálni! Az egyik ismerősömnek van golfpályája, mindjárt felhívom.
- De oda mégis mit kell felvenni?
- Jó, hogy kérdezed, mert nem mindegy! Ha megjelennél egy Nike vagy egy Puma szettben, amivel alapjáraton nem lenne semmi baj, de itt körülbelül elüldöznének, akik ott vannak. Ha ide megyünk általában mindig Callaway ütőszett, Footjoy lábbeli és ruházat a kötelező. Ez lényegében egy íratlan dresscode.
- Oké, de honnan lesznek ilyen cuccaim? Van itt Párizsban ilyen bolt?
- Persze! De férfi ütőszettem nekem is van. - ahogy ezeket kimondtam, teljesen elképedt.
- Honnan van neked férfi ütőszetted?
- Még Steve-nek vettem egyszer, régen. - sóhajtottam. - Vadonatúj, még nem volt használva.
- Vele jártál golfozni?
- Igen, de hagyjuk is!
- Oké, ha nem akarsz róla beszélni, akkor hagyom!

Tudja, hogy nem szeretek Steve-ről beszélni. Ez meg így főleg kínos, hogy valójában egy alakuló kapcsolat van köztünk és a halott, legjobb barátom jön szóba. Nem tudom, hogy jutott eszembe, de egyszer, mikor Steve részeg volt egy Kinder tojásos gyűrűvel megkérte a kezemet, amit azóta se tudok hova tenni. Nem tudom, hogy valóban akart-e tőlem valamit vagy csak nem volt magánál. Erről még nem meséltem senkinek.

- Felhívtam a faszit és azt mondta, hogy fél ötre mehetünk, ha az jó nekünk.
- Jó!
- 10 perc múlva indulunk az üzletbe!
- Jó, addig felöltözök!
- Ez jó ötlet! Nem olyan jó dolog két óra hosszán keresztül egy vizes törölközőben lenni!

Már vagy negyed órája készülődött.

- Mehetünk már? Olyan vagy, mint egy lány! Órákig tart elkészülnöd!
- Na! Itt vagyok már! Mit türelmetlenkedsz!
- Melyik kocsival menjünk?
- Jó lesz a Cullinan! Majd én vezetek!
- Oké!
- Hova megyünk? - kérdezte, miközben beszálltunk az autóba.
- Us Golf Megastore a neve. Már beütöttem a navigációba. - böktem rá az autó kijelzőjére.

Az út gyorsan eltelt. Körülbelül negyed óra alatt odaértünk.

- Remélem, hogy találunk neked valami értelmeset! - mondtam sóhajtva.
- Jó napot kívánok! - köszöntem elsőként.
- Jó napot! - folytatta Ney is.
- Szép jónapot kívánok, üdvözlöm önöket üzletünkben. Miben tudok segíteni? - nagyon kedvesen köszöntött minket ez a hölgyemény, de én már ismerem a bolti eladókat. Vigyorognak mindenkire, közben meg alig várják, hogy húzhassanak haza. Nem szeretem a színészkedő embereket.
- Az úrnak szeretnénk golfruházatot vásárolni. - jelentettem ki határozottan.
- Milyen méretet nézzünk?
- M-eset. - válaszolta Ney.
- Először ajánlanám, hogy keressünk egy nadrágot, majd egy ahhoz illő felsőt.

Nagy nehezen sikerült vennünk két szettet, de idő közben azt hittem, hogy leütöm azt a lukpicsaszájút! Folyamatosan húzogatta el a függönyt, miközben csoro Ney öltözött és leskelődött be a résen. Azt még úgy megérteném, hogy bejön neki, de ilyen feltűnően azért nem illik rámászni egy idegenre! Nem is féltékenység jött elő belőlem, ugyanis nem lenne mire. Csak úgy önmagában az emberi normák. Ilyet kurvára nem illik csinálni, főleg nem egy méregdrága golfüzlet eladójának.

Végre elérkezett a fizetés, amit már nagyon vártam. Áldás volt kilépni ennek a boltnak az ajtaján! Én fizettem a ruhákat, mert úgy éreztem, hogy ez az én köröm. Ha már meghívtam golfozni, nem várhatom el, hogy elbasszon egy csomó pénzt, csak úgy! Lehet, hogy nem is tetszik neki ez a sport!

Majd megindultunk a Paris International Golf Club-ba. Útközben semmi extráról, csak általános dolgokról beszélgettünk. Más fél óra autókázás után megérkeztünk az úticélhoz.

- Wow! Nagyon pacek a hely! - ámult el Ney.
- Úgy ismersz, mint, aki szar helyre hozna?! - piszkálódtam.

Közöltem, hogy a fél ötös időpontra érkeztünk, majd beengedtek.

- Hol van itt öltöző? - érdeklődött Ney.
- Szerintem ilyen helyeken nem szoktak lenni, úgyhogy kénytelen leszel a kocsiban átöltözni.

Szerencséje volt, mert baromi nagy a csomagtartó, szóval bőven volt helye. Majd kipattant a kocsi hátuljából és elkértük egy golfautó kulcsát.

Én vezettem. Úgy ment a kis gép, mint a golyó! Kicsit odaléptél neki, aztán rögtön kapcsolt.

Láttam Ney-en, hogy élvezi. Közben kiabált, hogy
"húú„ , meg valami hülyeségeket.

- Na itt jó lesz! - szálltam ki a kis járgányból.
- Ezt mégis, hogy döntötted el?
- Ha megnézed, ki vannak írva a nehézségi szintek. Ott van például a "beginner„ , mint kezdő felirat.

Eltelt rajtunk durván egy óra és Ney már úgy ütött, mintha évek óta csinálná.

- Na látod, milyen tehetséges ember társaságában vagy?! - viccelődött.
- Esküszöm, jól csinálod! - dicsérgettem egy kicsit, hadd érezze jól magát.
- Kihívlak egy párbajra! - jelentette ki teljes komolysággal.
- Húha, de nagy mellénye lett valakinek hirtelen!
- Nincs mitől félnem! - mondta félvállról.
- Ha ilyen ellenségem lenne, mint én, a helyedben már összeszartam volna magamat! Nem, hogy kihívom egy pábajra! - fényeztem magamat.
- Hát, majd meglátjuk, ki nevet a végén! - kacsintott rám.
- Melyik pályán szeretne játszani a mester?
- Hát persze, hogy a legnehezebben!
- Akkor irány, a 18-as, az 5-ös fokozatú!

Beültünk a kicsikocsiba és megindultunk a 18-as felé.

- Kiván kezdeni az úr? - böktem oda neki.
- Milyen kérdés volt ez? Persze, hogy én kezdek!
- Rendben! Elnézést kérek!

Végül hét ütéssel játszotta meg a pályát, tehát double bogey-a lett (az 5 helyett 7 ütéssel játszotta meg a pályát). Ezt felül kellett múlnom, ami sikerült is egy birdie-vel (az 5 helyett 4 ütéssel játszottam meg a pályát).

- Csalás! - játszotta a sértődöttet.
- Hát, ilyen egy profival játszani! - és most én kacsintottam rá.
- Amúgy nagyon éhes vagyok! - panaszkodott.
- A vesztes csak kutyatápot kap! - poénkodtam.
- Köszi! - forgatta a szemeit.

Elköszöntünk és hét óta tájékán hazaindulunk, mert Ney már majd éhen halt.

Az út egy darabig csöndben telt, amit Ney tört meg.

- Beszéltél Kyliannal azóta? - kérdezte.
- Nem. Csak akkor, mikor vittelek reggel bennetetet.
- Oda meg vissza van tőled.
- Tudom! Ne is mondd! Kurvára kellemetlenül éreztem magamat, mikor szerelmet vallott a kocsiban! - erre Ney csak kiröhögött. - Na várjunk csak! Ha ezt olyan viccesnek találtad, ma rád is rádmásztak!
- Jaaaj! Idióta picsa! Mondjuk megszoktam már. Mindig van legalább egy rajongó, aki nem bír magával! - most én röhögtem ki. - Amúgy még mindig nagyon éhes vagyok, elmondanám!
- Mit nyavalyogsz? Majd kapsz kutyatápot! Az való a vesztesnek!
- Rendben, ezt már hallottam, köszönöm! - forgatta meg a szemeit.
- Nem is beszéltél mostanában arról az amerikai srácról! Azzal mi van?
- Hogy érted, hogy mi van? Nem feküdtem le vele, ha ez volt a kérdés. Nincs köztünk semmi. - válaszoltam határozottan. - Nem kell ő nekem! Állandóan be van baszva. A múltkor is telefonáltam vele, aztán összevesztünk, mert otthon hagyta reggel egyedül a gyereket én meg leugattam, hogy miért ilyen felelőtlen, aztán lekurvázott, hogy minek okoskodok bele a dolgaiba.
- Idióta!
- Az! Jó is, hogy szóbahoztad! Fel kéne hívnom, hogy él-e még a gyerek! Bocsi!
- Persze, oké!

Már hívtam is. Csak automatikusan kihangosítóval hívtam, mert nem szoktam meg, hogy bárki is ül mellettem.