Just friends! - PSG ff.

11. rész

- Carol rendes nő és jó anyja Davizinho-nak, de elgondolkodtam azon, amit reggel mondtál és igazad volt. Nem kell nekem komoly kapcsolat. Így Carollal se ment volna, bár Davinak sokkal jobb lenne, ha együtt lennénk, de én nem bírnám. Állandóan összevesznénk. Ő szeretne elköteleződni, én meg egy örök gyerek vagyok. Állandóan bulizni járok, be vagyok rúgva, nem vagyok felelősségteljes. Nem tudnék felnevelni egy gyereket.

Csengettek. Hozták a kaját.

- Megyek én! - állt fel Ney.

Átvette a hamburgereket és jött vissza.

- Amúgy nem szeretek egyedül lakni. Jó lenne már valakivel! Lassan harminc éves vagyok és nem vagyok házas. Jó, mondjuk gyerekem az van, de az is csak véletlen lett. Nem volt még egy normális kapcsolatom, nincs kihez hazajönnöm, ez így eléggé szar. - panaszkodott.
- Várj még! Valószínűleg még túl fiatal vagy ahhoz, hogy te is elköteleződj. Ez abszolút személyfüggő! Csak azért ne házasodj meg valakivel, hogy megfelelj a „normális emberek"-nek hülyeségnek.
- Az a baj, hogy egyik szavammal cáfolom meg a másikat! Bulikba akarok járni és csak hajnali négykor hazaérni, de közben szeretnék egy társat, aki mindenben támogat, elnézi a hülyeségeimet és nem zavarja, ha néha úgy fordul az agyam és lefekszek másokkal. Nagy álmom egy meghitt templomi esküvő, az, hogy együttéltessek a saját gyerekeimmel, de azt érzem, hogy ez reménytelen.
- Szükséged van egy rugalmas társra! De az a baj, hogy nagyon kevés ilyen ember van! Kitartóan kell keresned! Nem lehet csak úgy, hogy valaki nagyon jó az ágyban és csak azért vagyok vele!
- Na együnk, majd mindjárt folytatjuk! - törte meg a lelkizős beszélgetést.

Gyorsan benyomtunk a két burgert és folytatódott a beszélgetés.

- Megmaszírozol? - kérdezte.
- Meg! Midet kell?
- Mindent is! - mondta nevetve.
- Hahaha, nagyon vicces vagy! - válaszoltam fapofával.
- Szóval, visszatérve az előbbiekhez, már régóta meg akartam kérdezni, hogy te, hogyan bírtad ki kapcsolat nélkül több, mint három évig?
- Nem bíztam senkiben, ilyen egyszerű. Ahogy Steve meghalt, azt hittem én is megyek utána. Teljesen össze voltam törve. Akkoriban ő volt az egyetlen ember, akivel bármiféle kapcsolatom volt. Meg mondjuk az ő barátai. De semmi extra nem volt, csak barátok voltunk. A halálához közelítve, azelőtt durván egy fél évvel kezdett el drogozni. Akkor majdnem lecsukták, mert meg akarta erőszakolni a pultos nőt egy bárban. Voltak még hasonló húzásai! De egy volt, amin nagyon ki voltam akadva. Kint voltunk Bora Borán, valószínűleg akkor is be volt lőve és meg akart fektetni. Én teljesen józan voltam és nagyon emlékszek arra az estére. Nem engedtem neki és le akart lőni. Azt se tudtam, hogy mit csináljak. Először elvettem tőle a fegyvert és bezártam a szobába, ahol aludtunk. Jött volna utánam és ki akarta törni a hotelszoba ajtaját. Azóta nem volt semmilyen romantikus történetem senkivel.
- Ami hajnalban történt, az semmi volt?
- De, tudom, mire gondolsz.
- Felejtsünk el mindent, vagy mit akarsz? - kérdezte bunkón, majd a masszázst fájdalmasra vettem, hogy ne szemétkedjen tovább.
- Au! Ez fájt! - mondta halkan.
- Az volt a cél! Nem pokerezünk?
- Most?
- Miért, mikor szeretnél?
- Na, akkor gyerünk!

Két óra hosszán keresztül játszottunk és folyamatosan Ney állt vezetésre. Majd All-in mentem. Ney ki is röhögött, hogy mégis mit akarok, de elvittem. Én nyertem legvégül.

- Azt a rohadt! Ezt jól elkúrtam! - káromkodott hangosan.
- Ilyen ez! - vetettem oda félvállról.
- Kérsz még bort? - kérdezte.
- Nem, én már megyek fürdeni, mert álmos vagyok.

Figyelem! 18+os rész következik.

Teljes nyugalomban fürödtem, mikor Ney berontott hozzám.

- Te mi a kurva életet keresel itt? - ordítottam rá, mert nagyon megijedtem.
- Én is jöttem fürdeni! - mondta hangosan.
- Na, húzzál kifele! Majd ha végeztem! - eközben végig a fal felé fordulva zuhanyoztam.
- Dehogy megyek! Ez ez én házam, itt én dirigálok!

Kinyitotta a zuhanykabin ajtaját, végigmért és megharapta az ajkait.

- Azt a picsa! - nézett fel rám. - Hogy lehet valaki ilyen állat? - ámult el.
- Vagy gyere be, vagy takarodj innen, mert rohadtul fázok!
- Hülye vagy? Én innen ki nem megyek!

Lefürödtünk közösen és meglepő módon nem történt semmi. Kiment és hagyta, hogy felöltözzek. Mikor tartottam be a hálószobába elköszönni, ő nem annyira így képzelte ezt el.

- Jó éjt, Cuki! - nyitottam be az ajtón.
- Jó éjt? Micsoda?! - röhögött ki. - Te hova mész?
- Hát aludni.
- Az a minimum, hogy velem alszol!
- Hát talán ez még belefér!
- Még szép, hogy belefér!

Oda feküdtem mellé és rámdobta a takaróját. Meg akart ölelni és közben éreztem, hogy nincs rajta semmi. Ekkor tudtam, hogy mi következik. Itt már nem volt választásom!

Bebújt mellém a paplan alá és elkezdett simogatni, miközben átölelt. A nagy romantikát a telefonom csörgése zavarta meg. Hajnali negyed kettő volt és Rob hívott. El nem tudtam képzelni, hogy mit akarhat, de nagyon nagy baj lehet, ha ilyenkor felhív. Mire odanyúltam a telefonomhoz, alig tudtam felvenni, mert olyan izzadt volt a kezem.

- Heló! Mi, na mi van? - kérdeztem álmosan.
- Rose, kurva nagy szar van! - dadogta halkan a telefonba.
- Lizzel van valami?
- Iii...igen. Itt ff...fekszik a szsz...szobában és n...nem kkk...kel f...fel.
- Mivan? Mit mondtál? - pattant ki az álom a szememből és hirtelen nagyon nagy nyomást éreztem magamon.
- Nem vesz levegőt! Te idióta gyökér! Megölted a gyerekedet! - kiabált hangosan.
- Otthon hagytad egyedül, mi?! Látod, ezért pofáztam, baszdmeg! - ordítottam rá. - Legalább hívjál már mentőt és próbáld meg újraéleszteni, az Isten áldjon meg!
- Jólvan már! Maradjál kussban, majd én intézem! - mondta idegesen, majd kinyomott.

Csak ültem a telefonom felett és bámultam a földet, közben potyogtak a könnyeim. Ney, csak hallgatta a szánalmas beszélgetésünket, amit nagyon szégyelltem, hogy ilyen idiótákkal telefonálok az éjszaka közepén.

- Mi történt? - kérdezte halkan.
- Hát mi lenne?! Persze, hogy balhé van! Liz elájult valamitől és nem tudjuk, hogy él-e még, vagy mi van!
Én innen, Párizsból meg különösen sokat tudok segíteni, ahogy látod.
- Jajj, Istenem! Hagyd már ott, ezt a faszt! Állandóan a problémákat generálja neked! - tanácsolta, miközben az ágyban fekve nézte a plafont.
- Ezt, így egyszerű mondani! Mi lesz a gyerekkel?!
- Nem a te gyereked! Van annak apja is!
- Ne legyél már, ilyen érdektelen! Mégis, hogy hagyhatnám ott? Nézzem, végig, ahogy az apja szépen lassan megöli a felelőtlenségével?!
- Akkor ne engedd ki hozzá!
- Azt nem tehetem meg! Papíron nem vagyok senkije. Az apját meg muszáj látnia! Nem tiltatom el tőle!
- Igazad van! Ez kurva nehéz, úgy, ahogy van! - mondta sóhajtva. - De, azért szeretsz? - nézett rám reménykedve.
- Persze! Hogy, ne szeretnélek! - ahogy ezeket kimondtam odahúzott magához és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Én is nagyon szeretlek! De nem, csak úgy, mint egy barát! Ez annál sokkal több. - ahogy ezeket kijelentette, azonnal átöleltem és megcsókoltam az arcát. Mindeközben folytak rá a könnyeim, amiket szó nélkül törölgetett az orcámról.