Just friends! - PSG ff.

48. rész

- Mi a szar ez? - csuktam fel a villanyt gyorsan, mert kicsit megijedtem, mi van az ágyamban.

Te... igen, Te.

Megnyugodtam, de mégis ideges vagyok. Nem akarok holnap felkelni, csak engedd meg, hogy örökké itt fekhessek melletted, mert szeretlek.

Nagyon szeretlek.

Sokáig nem merlek figyelgetni, nehogy felébredj a nagy fényáradttól. Ki akarna neked rosszat? Egy földreszállt istenség vagy, magával ragadó az aurád.

Szükségem van rád; szükségem van a szeretetedre; a problémáidra, hogy segíthessek őket megoldani.

Eszembe nem jutna valakire könnyek közt gondolni, de most ez történik. Hiába fekszel itt mellettem, olyan szintű az irántad érzett csodálatom, hogy azt lehetetlen kielégíteni.

Bele sem merek gondolni, vajon mi lehet rajtad, hiszen a ruháid, meg minden más ott van eldobva a szőnyegen. Jobban teszem, ha hozzád sem nyúlok.

Annyira jól elterültél azon a hatalmas ágyon, hogy a sarkára alig bírtam leülni, úgyhogy jobbára a földön való alvás maradt nekem.

Pár óra múlva kipattant a szemem a teljes kipihentség érzésével párosulva. Ahogy feltápászkodtam a szőnyegről, hirtelenjében azt sem tudtam, merre vagyok arccal előre.

Ahogy elnézem, ezúttal nem fognak reggel hatkor kelni, hogy bevásároljanak vagy reggelit készítsenek. Ha rajtam múlik, akkor inkább éhezünk, minthogy bármi ilyen történjen.

Lecsattogtam a lépcsőn, hogy szembesítsem magamat a megmaradt lenti kupleráj állapotával, azonban nyoma veszett annak a mérhetetlen ganajnak, ami elméletileg hajnalról maradt meg.

Nem tudtam eldönteni, hogy örüljek vagy rettegjek tőle, ki jutott be ide és tett rendet. Biztosra veszem, ez most nem Kylian volt, hiszen pont ugyan úgy feküdt, mint amikor az este feljöttem.

Nézkelődtem még egy kicsit, mire észrevettem a lehető legfeltűnőbb helyen - az asztal közepén - hagyott papírkát.

Klasszikus.

Klasszikus, de imádom.

Vajon honnan ismersz? Legjobb tudomásom szerint még nem meséltem senkinek a klasszikus illemek iránti megszállottságomról.

Kíváncsivá tettél. Túlságosan is.

Dolgozgattam egy pár órát, mire már elértük a delet, azaz egy tárgyalás időpontját.

Nagyon nem gondoltam túl a dolgokat. Itthon hagytam Kyliant, feltételezve majd hív, ha nem tudja mi van körülötte.

Kicsit elhúzódtak az események, úgyhogy csak két óra után vergődtem haza, azonban nem nagy eredményekkel. A bíróság továbbra sem tudott ítéletet hozni az információk hiányában. Nyilván fel is húztam magamat rajta, tehát szokásosan nekiálltam enni idegességemben.

Valahogy eszembe jutott, hogy nem is beszéltünk még ma. Mondjuk én sem hívtam őt, de nagy meglepetésemre ő sem engem.

Mivel unatkoztam, így lenéztem az alagsorba, hátha találok még valami elrendezetlen dolgokat az este után. Ha bármi ilyet nem is, de azt gyorsan észrevettem, hogy hiányzik az egyik kocsim.

Vajon ki vitte el?

Nyilvánvaló.

Csak nevettem egy jót magamban, nagyon nem is foglalkoztam vele.

A szórakozottságomat a telefonom zavarta meg. Mekkora véletlen... pont most gondoltam rá.

Talán mégsem véletlen, hiszen egy idegen szám keres. Nincs kedvem felvenni. Pillanatnyilag túl jól elvagyok a kis világomban ahhoz, hogy valaki csak úgy megzavarjon.