Just friends! - PSG ff.

26. rész

- Hogy, mit akartál?
- Ja, csak jó éjt! És mégegyszer köszi! - fogott szoros ölelésbe. - Hiányozni fogsz!
- Ja, persze! Majd nem bírsz aludni, mi?
- Naa, de most komolyan!
- Nekem is te, hogy nem lesz kihez mennem, akinek betörhetem az ablakát!
- Haha! Nagyon vicces. - mondta ironikusan. - De tényleg fogok hiányozni, vagy csak mondod, mert úgy illik? - láttam rajta, hogy nem esik jól az érzéketlenségem, úgyhogy kissé kedvesebbnek kéne lennem.
- Komolyan! Na, gyere már ide, Cuki! - tártam szét a karjaimat, hogy megöleljem. Erre, meg úgy rám szorított, majd megfulladtam! De nem szóltam neki semmit, csak tűrtem. - Tudod, hogy szeretlek!

Nem mondott rá semmit, de éreztem, hogy jól esik neki és boldog.

- Már tényleg megyek, mert aludni kéne! Majd hívjál!
- Oké, hello! - integetett.

Azt hittem, végre alszok egy jót, erre megint negyed kettő után kerültem ágyba. Sokat nem, csak öt órát aludtam, hogy el tudjak reggel időre készülni.

Másnap minden rendben ment. Sikeres volt a becsekkolás és felszállt a gép. Egy igazán rövidke, közel 12 órás utazás várt rám, bár a körülmények egész jók voltak, amit egy 16000 eurós repjegytől el is vár az ember.

Megérkeztem épségben, egészségben. Egy taxival elvitettem magamat a már jól ismert irodaházba. Ahogy kiszálltam, rögtön megcsapott az ottani levegő. El voltam szokva tőle, de gyorsan megbékéltem vele.

Hogy milyen is ez? Főként a marihuána jellegzetes szagát érzed mindenhol. Ennek hatására ellátogattam a legközelebbi dohányboltba, mert megkívántam én is egy szálat, bár csak sima dohánnyal töltöttet. Amerikában nem szokás iqos-t szívni, úgyhogy maradtam a hagyományosnál.

Mindezek után, már az irodához vezetett az utam, ahol David várt. Be sem akartak engedni és csodálkoztam, mert egy ismerős arcot sem láttam a recepción. Úgy kellett kimagyaráznom magamat, hogy kerülök ide. David végül lejött, aztán mehettünk a dolgunkra.

- De jó újra látni, Rose!
- Igen, téged is! Minek köszönhetem a szerencsét, hogy megkerestél?
- Még nem itt, de mindjárt elmondom. - majd beszálltunk a liftbe, ami felvitt az irodához.

Bevallom, kicsit nehéz volt átállni az időeltolódásra, ugyanis nulla alvással kellett indítanom a napot.

- Rakd le a cuccaidat egyelőre ide, de béreltem neked egy lakást!
- Oké!
- Szóval! Gondolom nem kell nagyon magyarázni, mit akarok. Annyi lenne a feladatod jelenleg, hogy átbeszélem veled a terveket. Van már több ügyvéd, aki a nevét adja az adás-vételekhez, meg ért a vámok kicselezéséhez. Ez egy komolyabb üzlet lesz, úgy néz ki, ezért kerestelek meg. Te már ismered, hogy mi, miként történik.
- Hát, igen. Van egy pár év mögöttem.
- Ez most kicsit összetettebb, mert több részből áll. Először is sikerült kikísérleteznünk egy új matériát, amit el kéne szállítani Dubai-ba az egyik ismerősömnek. Durván 500 tonna kéne neki, ami kb. két és félmilliárd dollárt jelent, ebből 84% a haszon, a többi az emberekre meg az előállításra megy.
- Oké, de én mennyit kapok belőle, az érdekelne?
- Ha sikerül, akkor 1%-ot.
- Az úgy rendben van.
- A másik üzletben gázolajat fogunk Svédországba csempészni, ami már lényegesen nagyobb kihívást jelent, de sajnos kevés pénzt. Csak hét millió dollárt.
Azt még nem számoltam ki, hogy mennyi haszon lesz rajta, de ez most nem olyan jó business, mint szokott.
- És ebből mennyi a részesedésem?
- Mivel maga az üzemanyag is viszonylag nagy költség és a határon lévőket, meg a többit is le kéne fizetni, így legfeljebb 10%-ot tudok felajánlani, különben már veszteséges lenne.
- Végülis, jó. Akkor legyen így. - húztam egy kicsit a számat, mert értem én, hogy nem nagy összegről van szó, de munka ugyan úgy van vele. Annak tudatában,  hogy a másik része jól fizet, nem szólok inkább semmit.
- Mivel, gondolom nem aludtál már mióta, így azt javaslom, hogy pihend ki magad, mert holnap indulnak a dolgok.
- Kulcsot honnan kapok?
- Ja, tényleg! Már majdnem elfelejtettem! És még valami! A taxis számláidat majd gyűjtsd össze, és mielőtt mész haza, majd kifizetem!
- Oké, köszi! Akkor holnap 9-kor, itt?
- Igen, úgy mint szoktuk!
- Na, akkor hello!