Just friends! - PSG ff.

21. rész

Pont rosszkor jött, mert ott ültem Kylian ölében.

- Hej, fiam! Jól elintézted magadat! - mondtam neki, ahogy megláttam.
- Te, ribanc kurva! Szépeket mondjá csak énnekem, mer, ha hazamegyek szétverem a picsádat! - ordított rám.
- Naa! Térjél már magadhoz, geci! Keljél fel a földről és álljál lefele! - avatkozott közbe Kylian is.
- Ne védjed a kurvádat, te fasszopó! Inkább takarodjál hazafele, mert te is kapsz! - jött egyre közelebb.
- Maradjál már nyugton, nem hiszlek el, komolyan mondom! - szóltam rá, miközben felkeltem Kylian öléből.
- Én álljak le? Hahh! Ez jó hangzik! - röhögött. - Elmegyek egy kis időre, aztán itt fetrengsz másnak az ölében?!

Kibaszott ideges voltam, de nem viselkedhettem olyan alpári módon, mint amúgy tettem volna. Megpróbáltam nyugodt lenni és leállítani. Már így is mindenki minket lesett, nem engedhettem, még rosszabb legyen a helyzet.

- Elég volt köszönjük szépen! - megindultam Ney felé, hogy kimenjünk innen, ne rontsuk tovább a légkört. Majd megfogtam a vállánál és kivezettem a teremből.

Mindeközben olyan elhordásokat és megalázásokat kaptam, hogy alig hittem el. Nem tudom, mi a faszt ivott és mennyit, de nincsenek nagy reményeim.

- Most hová megyünk? El ne vigyél innen, még nem végeztünk! - ez volt az utolsó mondat, amit hallottak a többiek, mert ezek után mentünk a kocsihoz, hogy ott eldőljön, mi lesz a folytatás.

Kinyitottam az autót és beültettem. Már éreztem, hogy gyengül, mert lassan csöndben maradt és nem ellenkezett tovább. Én is beszálltam mellé kellően határozottan.

- Most mi lesz? Haza fogsz vinni?
- Igen.
- De légyszi, ne! Normális leszek, csak be vagyok baszva, mint az állat!
- Megyünk és kész!
- Ne! Ne menjünk! Szeretlek és sajnálom. - már majdnem sírt, hallottam a hangján.

Na, jól kibaszol velem! Ha valaki sír, akkor teljesen befolyásolható vagyok. És az a baj, hogy ő ezt nagyon jól tudja.

- Nagyon szeretlek, de légyszi ne! - mondta szipogva.
- Még megfontolásba veszem.
- Komolyan! Mindjárt jól leszek, csak adj időt!
- Kapsz öt percet! Szedd össze magadat és lehet róla szó, hogy visszamenjünk!
- Jó, oké! De, fázok! Kapcsolj fűtést!
- Nem hoztál kabátot?
- Szerinted tudom?
- Igaz, mit is vártam.
- Köszönöm! Nagyon szeretlek és bocsánat!
- Ezt már hallottam!

Csak lesek ki a szélvédőn, bámulok magam elé, egyszer csak egy nagy horkantást hallok.

Na, ez meg elaludt! Fasza! Most mi legyen?!

Én még maradnék, de nem hagytatom a kocsiban. Ha meg hazaviszem, akkor meg ki tudja mi lesz vele! El kéne köszönni a többiektől!

Jó, megvan! Bemegyek, elköszönök és hazaviszem.

Tényleg jó hideg volt odakint, úgyhogy szedhettem a csülkeimet. Berobogtam a terembe és elköszöntem Antonelláéktól. Hogy illedelmes legyek, feldobta, hogy haza kell-e valakit vinni.

Gondoltam majd mondják, hogy jaj, de rendes vagy, köszönjük, még maradunk. De nem annyira így történt. Egész sokan jelentkeztek, hogy jönnének. Nem mindenkit, de néhányukat bezsúfoltuk a kocsiba.

Kyliantól elfelejtettem elköszönni, úgyhogy még őt is útba ejtettem.

- Hello, Édes! Jó legyél! - majd megöleltem.
- Hallod, Cica! - szólt utánam.
- Mondjad!
- Én hogy menjek haza?
- Ejj! Ez jó kérdés! - vakartam meg a fejemet. - Visszajöjjek érted, még?
- Hát, ha nem baj!
- Jó! Mondjuk nem akartam Neyt otthagyni bárhol is, na mindegy.
- Hagyd a kocsiban!
- Na, jóvan! Megyek! Sziasztok!