Just friends! - PSG ff.

47. rész

Ajaj, kisbarátnőm! Te valóban nyúltál már itt az este során ehhez-ahhoz. Egy mondatot sem váltottunk még, de már most egyértelművé vált számomra, hogy nem csak a pia miatt vagy ilyen állapotban, hanem van ennek némi magánéleti háttere is.

- Amúgy jó ez a Kylian? - kezdte bámulni az említett személyt.

Ennek hatására én is csak ránéztem már, mi is történik Vele, ugyanis a köszöntő óta durván egymáshoz sem szóltunk. Hatalmas beleéléssel táncolgatott valakivel a szoba közepén. Nagyon nem foglalkoztatott mi folyhat ott, inkább erre a nőre fókuszáltam.

Hogy jó-e Kylian?

Nem lehet szavakba önteni, mennyire.

Ami elsőre eszembe jutott róla, az az iránta érzett csodálatom.

Nem gondolkodtam, mit fogok válaszolni, ugyanis ahogy felhozta a témát, már olyan szintű illúzióba estem, mint ez a nő attól sok pohár alkoholtól.

- Nagyon... nagyon jó... Sőt! - nevettem el magam.

Nem is veszem észre, kivel táncolsz, csak Téged látlak mindenhol. Hihetetlen milyen varázslatos aurát bocsátasz ki a megjelenéseddel, pedig csak egy egyszerű melegítőben vagy! Mosolyogsz, boldogság tölt el, jól szórakozol... amíg így érzel, nekem nem kell semmi más az örömödön felül.

- Szerintem is! Nem ismerem, de biztos kurva nagy lehet a fasza is! Csak nézz rá! - ámuldozott, továbbra is a vállamon támasztva fejét.

Biztos... ezt azonban nem tudom. De, ha Rajta múlik, nem kell sokat gyötrődnöm, mire választ kapok.

- Huu, de irigyellek! Azt a rohadt! Nem annyira régóta vagyok házas, de már nem minden a régi. A két gyerek után kicsit megálltak a dologok... - mondta sóvárgón.
- Ne irigyelj! Irigyeld Őt, ne engem! Ő a legjobb ember, akit ismerek! - mosolyodtam el.
- Mégjobb! - sóhajtott egy nagyot. - Tuti, kedves is!
- Persze! Túlzottan is sokszor... - bólogattam elvarázsoltan.
- Egyszer kölcsönadod?

Még mindig a csodálat hatása alatt vagyok. Nem érzékelem, mi lépi át azokat a bizonyos határokat.

- Beszéld meg vele... - vontam meg a vállam. - Én nem szabok neki korlátokat. Ki is lennék, hogy irányítgassam... nem érdemel semmi ilyet.
- A helyedben azért vigyáznék rá... Simán rámozdul akárki, kurva jól néz ki!
- Tud ő magára is...
- Lehet mégsem! - fordította fejemet a táncolgató emberek felé. - Nem úgy tűnik, mintha nagyon óvatos lenne...

Csak elszórakozik azzal a nővel... látszik rajta, hogy jól érzi magát. Mi jogom lenne eltiporni a boldogságát?

Minden túlzás nélkül, ennek a nőnek jobban bejövök, mint Kylian. Nem mintha elítélnék bárkit is a szexualitásáért, de igen nagy eséllyel bi. Először azt hittem, csak be van baszva, most azonban már én kezdem kellemetlenül érezni magamat.

Ezek után már különösen irtózok mindenféle fizikai és lelki kapcsolat létesítésétől idegenekkel szemben. Nem tudom, ki lehet a férje ennek a picsának, de megértem, hogy nem tökéletes minden... mondjuk attól még szexre lehet jó, mert elég egy kanos természetnek bizonyult. Mindegy is... nem szabadna ilyen káros személyekre vesztegetni az időmet.

- Hallod! - karolta át hirtelen valaki a nyakamat hátulról, én meg az előbbi magamban folytatott eszmecsere hatására szépen pofonvágtam, nehogy megpróbáljon valami idióta flörtölni, mert már a faszom kivan az emberekkel.
- Hé... au, ez fájt! - hallottam magam mögül.
- Igen? - fordultam hátra indulatosan, a hangomat felemelve. - Talán nem... - rögvest elhallgattam, ahogy megpillantottam, kit próbálok kioktatni.
- Bocsi, csak... - mondta félénk hangon Achraf.
- Baszdki! Én bocsánat! - álltam előtte szégyenkezve.
- Vagy, ha rosszkor jöttem, akkor megyek is, nem zavarlak!
- Nem, nem... Figyelek! Csak az előbb egy kicsit... de mindegy is... Mondjad!
- Hol van csend? - kérdezte nagy, ideges levegővételek közben.
- Na, gyere! - intettem a kezemmel neki, majd megindultam a vendégszoba felé.