Just friends! - PSG ff.

34. rész

Csak lestünk egymásra, nem is zavartattam magamat. Ha ő ettől jobban érzi magát, akkor legyen.

- Na, mivan? Nem is szólsz semmit? - nézett rám meglepődötten, de láttam a szemében a boldogság fényét.
- Mit szóljak? Este van, kibaszott fáradt vagyok. Ha ugrálnál rajtam, még azt is képes lennék csöndben eltűrni. - csak bólogatott és közben egy aranyos mosolyra húzta a száját. - Csori vagy!
- Tudom. - nevetett. - Most mérges lennél, ha...
- Jelenleg nem tudok mérges lenni. - szakítottam félbe. Ezt hallván egy huncut vigyort vettem észre.
- Tudtad, hogy ma senki se szeretett még meg?
- Ezt, hogy érted?
- Értsd, ahogy akarod!

Csak aranyosan ült velem szemben, felpolcolt lábakkal, a sötét nappali közepén és gondolkodott a maga kis világában. Néha mosolygott egyet-kettőt.

Egy kívülállónak biztosan kellemetlennek tűnt volna ez a csend, de egyikünk sem érezte annak. Előidézett belőlem régi emlékeket. Egyszer csak azon kaptam magamat, hogy mindjárt sírok valamin, ám én sem tudtam, hogy mi lehet az.

Hirtelen felértékelődött bennem minden, amit eddig elértem. A tizenhat éves énem csak ámulna meg bámulna, hogy sikerült arról, a szaros disznótelepről kivergődnöm és jelenleg Párizsban élek, mondhatni megvan mindenem. Ennek ellenére számtalanszor gondolkodok, milyen szánalmas éltem van, teli szerencsétlenséggel, miközben egy szavam sem lehetne. Én alakítom a jelent, a jövőt és mindent.

A mély gondolataink álomba nyomtak mindkettőnket.

Reggel arra ébredtem, hogy be vagyok takarva és teát is kaptam.

- Jó reggelt, Édes! - nézett kedvesen a szemembe és megsimogatta a fejemet.
- Neked is! - pillantottam fel rá. - Hány óra van?
- Fél nyolc.
- Az nem is olyan sok... - tűnődtem el. - Mondjuk, tegnap viszonylag korán elaludtunk, ha úgy nézzük.
- Tudod, mi van ma?
- Na, mi? - nem is igazán értettem, hogy milyre céloz.
- Hát, KARÁCSONY!
- Hogy micsoda? - kerekedtek ki a szemeim. - Ja, tényleg! Fuu, bennem ez még nem tudatosult...
- Vettem karácsonyfát, úgyhogy majd fel lehet díszíteni, ha lesz kedved.
- Tavaly végigdolgoztam ezt az egész ünnepi időszakot az USA-ban és bolti mézeskalácsot zabáltam egész nap, hogy legyen egy kis karácsonyi hangulatom, ráadásul még rossz is volt, úgyhogy megutáltam ezt az ünnepet. - láttam rajta, hogy kissé csalódottan fogadja ezt a történetet, de tovább gondolkodott, mit lehetne még csinálni.
- Vagy lehet valamit főzni is esetleg. Nem tudom ti mit szoktatok enni, de nálunk anyám mindig csirkét, rizst, babot és Brigadeiro-t csinál, ami durván olyan, mint egy csokitorta.
- Akkor legyen az. - hagytam jóvá.
- De ezt csak este kilenc és éjfél közt szokás enni. Előtte pokerezni vagy beszélgetni szoktunk, aztán elmegyünk a templomba és utána a vacsora.
- Templomba? - néztem rá furcsán.
- Tudod, hogy vallásos vagyok! Jó, azt is tudom, te nem..., de így szoktuk, és szeretem.
- Oké! - emeltem fel a kezeimet mentegetőzően. - Egy szóval sem mondtam, hogy nem mehetünk templomba! - csak biccentett egyet, kifejezve, hogy örül az egyetértésnek.
- Amúgy csináltam reggelit is! - mondta önelégülten.
- Érzem a szagát!
- Köcsög vagy! Tök jó illata van. Pão na Chapa (vajas pirítós). Csak a szokásos, mivel tudod, ez az egyetlen, amit képes vagyok megcsinálni.
- Cuki vagy, köszi!

Megreggeliztünk, és be kell vallanom, hiába ez az egy létező kaja, amihez ért, de ehhez nagyon. Kurva jót ettem.

- Mit akarsz ma csinálni? - kérdeztem.
- Fuu, már majdnem elfelejtettem, hogy menni kell ahhoz az orvoshoz. Ja, igen, meg Davi is jön.
- Milyen orvos? - néztem rá furcsán.
- Hát, tudod! A lábammal kell menni ilyen rehab kezelésre, hogy kevésbé fájjon. Valami Indiba Activ vagy mi a szar a neve.
- Biztos... És Davi mikor jön?
- Majd nemsokára. Carol jön ide, Párizsba és durván egy óra múlva itt lesznek. Aztán este megyek velük haza. Ha gondolod te is jöhetsz velünk!
- Nem, jó lesz nekem itt. - eszem ágába nem jutott volna odamenni. Az kéne még, hogy találkozgassak a családtagjaival! Habár személyesen nem igazán ismerem őket, de hallottam már ezt-azt róluk. Az anyja alapjáraton rendes lenne, de egy Ney-nél hat évvel fiatalabb, Ken baba kinézetű modell sráccal van vagy volt együtt, aki többször is megcsalta már férfiakkal. Ez nyilván nem hozott rájuk jó hírnevet. Aztán ott van a húga, Rafaella, aki nagyon jóban van Ney-jel, de elég megnézi az insta fiókját és nem is kell magyarázkodni a történtekről. Szinte minden brazil válogatott játékossal látták már. Aztán Carol, akivel számomra kicsit furcsa, hogy ennyire jó a viszonyuk, de mindegy is. A munkám során, mondhatni nem találkoztam még olyanokkal, akik ennyire barátságban lennének a gyerekük másik szülőjével, annál inkább meg tudnák ölni. Nemhogy beengedik a lakásukba az új párjával együtt!