Just friends! - PSG ff.

27. rész

Majd az egyetlen pultosnő tájékoztatott, hogy egy melegbárba jöttem. Hirtelenjében nem tudtam, mit reagáljak. Röhögjek-e egy jót rajta és maradjak vagy szégyenemben húzzak haza.

A döntés az aktuális pillanatban egyértelmű volt. Úgy, ahogy volt, szartam a helyzetre. Jobban bebasztam, mint bármelyik jelenlévő. Nem kellett félnem tőle, hogy bárki is megerőszakol vagy akármit tesz. Utólag belegondolva nagyon is jó kezdése volt ennek a kiruccanásnak. Vagyis még az elején jól érzetem magamat, a későbbiekben már változott erről a "munkáról" való véleményem.

A második hétben már szenvedtem, mert 0-24-ben dolgoztam, de még mindig nem jutottunk előbbre. Európában egyre nőttek a vírus miatti szigorítások. Már ott tartottunk, hogy a gázolajcsempészős akciót lefújjuk, de sikerült kiskaput találunk a bejutásra és drágábban eladtuk, mint szerettük volna.

A dubaji kaland még váratott magára, de az biztosabbnak tűnt. Az 500 tonna anyag elő volt készítve és az eljuttatás is egyszerűbben fog menni. Csak át kell szállítani egy pár repülővel. Mivel a határnál nem tudnak elfogni, ennél a bevetésnél nincs kockázat. A járat titkosítva lesz, a megfelelő emberek már le vannak fizetve.

Ha már a személyes kapcsolataimat nézzük, akkor még múlt héten volt Kylian-éknek egy meccsük a Vb-selejtezőben, a kazahsztániak ellen. Az ellenfél nem jelentett különösebb kihívást, így 8-0-ra meg is verték őket, ebből 4 gólt Donatello lőtt. Mindig figyelem a mérkőzések időpontjait és online közvetítésben nézem, sokszor munkaidőben is.

Aznap, a meccs után rögtön felhívott az öltözőből, hogy eldicskedhessen, micsoda szereplést nyomott le. Ilyenkor mindig vágyik a gratulációmra és az elismerésemre, közben eljátssza a szerényt, utána meg egy hétig azt hallgatom, mekkora király és milyen jól teljesít.

Az elmúlt napokban, szerencsére nem igazán esett szó, hogy esetleg kívánna meglátogatni. Nem is bánom, hiszen még most jön a rossz és veszélyes része. Ma kiderült, hogy nekem is el kellene mennem Dubaiba az egyik repülőn, hogy felügyelhessem a dolgok menetét. Őszintén szólva, nem igazán voltam tőle elragadtatva, mert ezekben az esetekben nincs 100%-os garancia rá, hogy életben maradsz.

Holnap indulok, háromnegyed tizenkettőkor a második géppel, ami viszi az árut. Nagyon reménykedek, hogy nem fog semmi baj történni.

Már pakoltam volna össze, mikor csörgött a telefonom. Először azt gondoltam, biztos Kylian hív, de tévedtem. Rob keresett. Már vagy három hete nem is beszéltem vele. Nem mondom, én is érdeklődhettem volna felé, de nem az volt az elsődleges.

- Hello! Mikor találkozhatnánk személyesen?
- Mert? Mit szeretnél? Magánügy vagy munka?
- Magánügy.
- Na! Mi lehet olyan fontos, amit személyesen kell megbeszélni?
- Tényleg fontos! Elmegyek én Párizsba, csak mondd meg, neked mikor jó!

Nem annyira értettem ezt a nagy előzékenységet. Eddig előszeretettel rángatott ide-oda, most meg hozzám akar alkalmazkodni.

- Annyiból van szerencséd, hogy nem vagyok Párizsban, hanem én is kijöttem ide. Jelenleg LA-ben vagyok, de holnap már indulok el innen, durván egy hétre.
- Hova mész?
- Számodra a lényeg az, hogy nem tudunk találkozni. Munkaügyben leszek távol.
- Jó, akkor egy hét múlva hol leszel?
- Ha minden jól megy, itt LA-ben.
- Akkor még beszéljünk, de sürgős lenne, már amikor megoldható.
- Majd próbálok időt szakítani, de nem tudok még pontosat mondani.
- Oké, köszi. Na, hello!

A beszélgetés, a szokásoshoz illően nem sikeredett hosszúra, de illedelmesebb volt, mint általában. El nem tudom képzelni, mit akarhat ami személyes és sürgős, de várhat egy hetet.