Just friends! - PSG ff.

16. rész

Egyszer csak azt vettük észre, hogy valaki lepattant a szélvédőről. Az arcát nem láttam, de a hajából ítélve egy nő lehetett.

A 180 km/h-s sebességről nem volt olyan egyszerű lelassítani.

- Úr Isten! - ordítottam ijedten. Kylian-en is láttam, hogy teljes sokkban van. - Azonnal menjünk vissza! - parancsoltam rá szinte sírva.
- Nem mehetünk vissza! - mondta gondolkodás nélkül, de tiltakozóan.
- Kylian Mbappé Lottin! Vegyed visszafele az irányt, mert kirángatlak a kurva kocsiból! - üvöltöttem vele torkom szakadtából, de a mondanivalóm végére elcsuklott a hangom.

Donatello, ha nem is ijedt meg tőlem, de valószínű őt sem hagyta nyugodni ez a hirtelen esemény, így gyorsan visszafordult.

Ahogy visszamentünk, már az ablakon keresztül láttam, ahogy a nő ott feküdt egy vértócsában. Természetesen kiszálltunk hozzá. Ahogy megközelítettem, láttam, hogy nem egyedül volt. Hasa gömbölyödött. Körülbelül három-négy hónapos terhes lehetett.

Nem tudtam, hogy mit csináljak. Ha beviszem a kórházba, akkor simán rámbizonyítják. Otthagyni nincsen szívem. Egy másik lénynek adott életet és őt is megfosztanám, ettől a csodálatos lehetőségtől, hogy a világra jöhessen. Lehet, hogy a jövő jobbátevőjét öltem meg! Te Szent Isten! Mit csinálok?

A hullához nem érhettem, mert az ujjlenyomatom alapján simán megtalálnak.

- Menjünk! Már úgysem tudják megmenteni! - tanácsolta sóhajtva Kylian.
- Ne! Ezt nem hiszem el! Mit tettünk, ezzel az ártatlan emberrel?! - potyogtak a könnyeim.
- Na, gyere már! A végén még meglátnak és bevisznek a rendőrségre! Akkor mindkettőnknek végleg lőttek!
- Kylian! Mi a faszt csináltunk?! - fogtam a fejemet, miközben a kocsiba tartottam.
- Pszt! Nyugodj meg!
- Nyugodjak meg?! Ezt mégis, hogy gondoltad? Most hagytunk ott cserbenhagyásos gázolással egy terhes nőt és nyugodjak meg?
- Akkor mégis mi a faszt szeretnél csinálni? - förmedt rám idegesen. - Feljelenteni magunkat és börtönben tölteni az éltünk hátralévő részét?!

Ebben Donaltellonak végülis igaza volt. Nem rohanhatok a rendőrségre! Nem vagyok magamnál! Ezzel szépen véget vetnék mindkettőnk jövőjének.

Az út többi része csendben telt. A gondolataim, valahol, a lehető legrosszabb helyen jártak. Már az is megfordult a fejemben, hogy felgyújtom ezt a kurva autót vagy beadom egy bontóba, hogy meg ne találjanak. Ebben az esetben már a pénzt sem érdekelt, csak az, hogy biztonságban legyek!

Megérkeztünk hozzám. Még mindig nem sikerült abbahagynom a sírást és Kylian-en is láttam, hogy tejesen ki van készülve. Kinyitottam a garázst és beállt a kocsival.

- Itt maradsz vagy mész haza?
- Megyek!
- Oké!
- Aztán maradjál kussban! El ne mondd senkinek!
- Nyilván nem fogom!
- Na, hello! - majd kilépett.

Nem tudtam, mit csinálni, mert olyan szinten össze voltam omolva. Úgy döntöttem le megyek edzeni. Életemben nem szántam még rá magam, pedig már mióta vannak kondigépeim. Nagy erő kifejtésére nem voltam képes, inkább csak szenvedtem és sírtam.

Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy csörög a telefonom. Kylian az. Na, mit akarhat ezek után?

- Hello! Hát, te?
- Még itt vagyok!
- Hol?
- Hát, vajon hol? Az udvaron.
- El se mentél?
- Nem.
- Mindjárt megyek akkor.

Ajtót nyitottam Donatellonak. Fogalmam sem volt, hogy még itt van. Nem is értem, hogy miért nem ment már haza!

- Bejöhetek?
- Nem. Szerinted?
- Vicces! - majd belépett. - Nagyon szép vagy! - mondta ironikusan.