Just friends! - PSG ff.

18. rész

Gondoltam felhívom, hogy, mégis hol az istenben van már. Persze, hogy nem vette fel, visszahívni, meg cseszett.

Elmentem fodrászhoz, hogy estére normálisan nézzek ki, aztán hoztam kaját is Ney-nek.

Délután öt óra volt, de ő még sehol és nyolcra ott kell lennünk. Újra felhívtam, de szintén leszart. Bevallom, ideges voltam, hogy ide ér-e időre!

Éppen nyomkodtam a telefonomat, erre hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó. Szaladok oda, hogy beengedjem, de nem azt láttam, amire számítottam.

Megjelent a kanos fejével egy hatalmas csokor virággal, amibe, nyilvánvalóan a kedvenceim voltak betűzve. Először azt hittem, hogy Antonellának vette és csodálkoztam is, hogy milyen figyelmes.

- Hello, Édes! Mi ez a virág?
- Ez a tiéd, Kicsi!
- Az enyém? És, mégis hogyan érdemeltem ezt ki?
- Csak szeretlek, ennyi! - aztán nyomott egy puszit a fejemre.
- Jajj, de rendes vagy! Köszi, Cuki.
- Ez, csak, így van. Nem kell megköszönnöd,
- Mit veszel fel estére?
- Hát, fasz tudja! Ami tiszta, azt.
- Akkor haza kéne menned, nem?
- Ja, lehet. Jössz velem?
- Fuu, de nekem is el kéne készülnöm.
- Na! Mit húzod a szádat? Majd ott megcsinálod magadat. Szedd össze a szarjaidat, aztán gyerünk!
- Várjál, pillanat.

Összepakoltam gyorsan és elindultunk. Természetesen most is kurva nagy dugó volt, mint mindig. Közben beszélgettünk.

- Képzeld el, ott volt ma Kylian nálam.
- Na, hogyhogy?
- Mit tudom én, csak eljött. - muszáj volt valami kamut kitalálnom, mert biztosan megsértődött volna, ha elmondom az igazságot. Jelen estben nem hiányzott volna a hiszti senkinek.
- Tovább?
- Aztán megtudtam tőle, hogy ő is jön.
- Igen, és?
- Te erről nem kívántál tájékoztatni, amúgy?
- Mert, miben zavar ez téged?
- Nem emlékszel, hogy mit pofáztam pár napja?
- Hogy addig nincs semmi, amíg nem talál magának valakit. - mondta unottan.
- Igen! Erre gondoltam. Szóval, mit fogsz mondani, én minek jöttem?
- Ahh, more! Fasz tudja. Majd úgy teszek, mintha csak barátok lennénk, aztán valahogy felszedlek az este folyamán.
- Jó kis tervek. - mondtam röhögve.
- Mi van? Tudsz jobbat?
- Nem! Nem szóltam!

Megérkeztünk hozzá, hosszas kocsikázás után. Én is elkezdtem készülődni, meg ő is.

Keresett volna magának öltönyt, ami van is neki bőven, de egy sem volt kimosva.

- Rosee! - kiabált hangosan.
- Mivan?
- Gyere ide!

Hosszas sétálások után megérkeztem a gardróbjába.

- Minek kellek?
- Hát, van egy kis baj!
- Mi a fasz van már?!
- Nincs kimosva egy se.
- Jajj, baszmeg! És én mit csináljak ezzel?
- Mondjuk mosd ki!
- De, te hülye! Ez nem fog megszáradni.
- Akkor mi legyen?
- Mennyire van rossz állapotban a használt öltönyöd? Felvehető még?
- Gondolom.
- Hát, akkor túrd elő és kivasalom!

Így is lett. Szerencsére nem volt leöntve piával vagy leéve valamivel. Egy kis vasalás, egy kis parfüm, és már hordható állapotban is van!

- Tessék! - nyújtottam oda, neki.
- Köszi, Kicsi!
- Na, haladjál, mert nem sokára el kéne indulni, meg valami ajándékot is kéne shoppingolni.
- Jóvan, de főként rád kell majd várni!
- Hát, majd én is sietek!

Amennyire gyorsan lehet, azért nem kapkodva, de rendbe szedtem magamat. Direkt olyan darabokat választottam, amin látszik, hogy drága, de nem nagy márkafeliratos, hogy ne nézzenek felnűtősködőnek.

Az öltözékem lehet, hogy sznobságot sugároz, de a megnyilvánulásaimmal majd kompenzálom.

Ahogy megyek le a lépcsőn, látom, hogy Ney ott fekszik a kanapén.