Just friends! - PSG ff.

29. rész

Habár még nem kellett indulnom, annak ellenére készülődni kezdtem. Közben csörgött a telefonom. Nyilván nem más hívott, mint Kylian, akiről úgy tudom mérges rám, szóval kíváncsi leszek ennek a beszélgetésnek a tartalmára.

- Na, hello!
- Fuu, hallod! Segítened kell!
- Ajaj! Mégis miben?
- Ugye ma lesz a könyvemnek a megjelenése és kurvára nem tudom mit vegyek fel, mert lassan két hete nem mostam ki a ruháimat.
- Azt a rohadt. Igen? És hogy segítsek ebben, innen New York-ból?
- Mi? Te New Yorkban vagy? Nem LA-be mentél?
- Voltam már mindenhol, de nem az a lényeg. Akkor, mondjad, mit segítsek?
- Szóval! Kimosva nincsen semmilyen ruhám, csak az, amiket utálok, azt meg nyilván nem fogom felvenni. Időm nincs rá, hogy berakjam a mosógépbe és megszáradjon, mert egy óra múlva indulni kell.
- Mondjuk szóljál Achraf-nak, hátha tud neked kölcsön adni valamit, vagy nem tudom.
- De neki nem szólhatok, mert fogadtam vele, hogy ki fog jobban kinézni. Ráadásul semmi bolt nincs nyitva, úgyhogy csak rád hagyatkozok.
- Az fasza, mert egyáltalán nem tudok neked mondani semmit.
- De, légyszi gyorsan gondolj ki valamit! Neked vannak jó ötleteid.
- Hát, baszdki nem tudom. Nem jut eszembe semmi. Hacsak!
- Na! Csak van valami? - hallottam a hangján, hogy megörült.
- Bár azt a karácsonyi ajándékodnak szántam, de van egy öltönyszett nálam.
- Micsoda? Azt meg hogy?
- A nyáron  vettem még Monacoban. Van kulcsod, oda?
- Hogyne lenne! Szent helyen őrzöm!
- Én kérek elnézést!
- És hol fogom megtalálni, abban a baszott nagy házban?
- Ott van a gardróbszobában, a középső sziget jobb oldali szekrényében.
- Beszarok rajtad!
- A riasztó kódot tudod, ugye?
- Azt is szent helyen őrzöm, a fejemben!
- Nagyon jó! Akkor ennyi?
- Igen. Kösziii! Szeretlek!
- Ügyes legyél estére! Hello!

Bármennyire is szarnak ítéltem meg ezt a napot, most biztosan feldobta valami. Csak magyarázza meg valaki, hogy lehet egy ember ilyen cuki, vagy nem is tudom, mit mondjak rá. Egyben szerencsétlen meg aranyos is, hogy pont engem hív fel nem tudom hány ezer kilométerről, mivel segítségre van szüksége.

Tudom, sokszor mondja, hogy szeret meg fontos vagyok neki, de eddig úgy nem is vettem igazán komolyan, csak szimplán jól esett. Azonban most kezdek ráébredni, valóban ennyit jelentenék számára?

Egy csomó ember szívesen segítene neki, ott Párizsban, akár a szüleihez is fordulhatna, de mégis én jutottam eszébe. Mikor legutoljára beszéltünk, akkor cseszett le, hogy miért nem vagyok képes valamiféle életjelet adni magamról. Nem is foglalkoztam vele, de valószínűleg kellett volna. Nem hiába akarta tudni annyira, mégis mi van velem.

Totálisan oda lehet értem és én csak most veszem ezt igazán észre. Próbálna velem foglalkozni még, onnan az isten háta mögül is, mert számítok neki, tényleg érdekli, hogy mi van velem.

Különösen nagyobb érzéseim ezidáig nem voltak senki iránt, úgyhogy nem tudtam átérezni, miért okozott neki ez akkora fájdalmat, hogy nem tudtunk beszélni. Szerencsétlen, amilyen kis gyagya, még sírhatott is az utolsó napokban, nem-e meghaltam.

Az eszemet visszaállítottam ide, a való életbe és folytattam a készülődést. Pont nekifogtam volna öltözködni, mikor ez a jóember Face Time-olni akart, nyilván a lehető legjobbkor.

- Úristennn! Köszönömm! - mutogatta a kamerába az öltönyt. - Most ez lesz a kedvencem. Csak nézz rá, milyen kurva jól néz ki! A fogadást 1000%-ra megnyertem vele.
- Jó lesz?
- Hülye vagy? Hogy a faszba ne! Csak most látom baszdki, hogy Louis Vuitton! Azt a rohadt! Komolyan mondom megnyertél ezzel magadnak egy életre! Kibaszott boldog vagyok! - nagyon vicces volt nézni, ahogy oda meg vissza van ettől a kis ajándéktól. Úgy vigyorgott közben, hogy alig bírtam visszatartani a röhögést. - Nagyon köszönömm! Imádlak!
- Akkor nagyon jó, ha tetszik.
- Még ki kell találnom valamit, hogy mit vegyek neked cserébe!
- Semmit! Nehogy vegyél valamit! Nem fogom elfogadni. - tiltakoztam.
- Azt próbáld meg!
- Inkább fogd vissza magadat, aztán haladjál, mert elkésel!
- Ó, baszdmeg! Már ennyi az idő! Akkor tényleg megyek! Kedvencem vagy, imádlak! Majd hívlak még! Hello! - még integetett egy sort, aztán kinyomott.