Az új lakó (Dsmp ff /Ranboo ff)-Befejezett-

Hibám

-Na most mesélni fogsz nekem, de mindent részletesen.

-Ez hosszú lesz...-mondtam lemondóan hisz tudtam ebből nem mászok ki.

-Van időnk. -mosolygott, miután letelepedett szorosan mellém.

-Hát az úgy volt. Hogy a Tónál volt egy alak. Nem ismertem fel, full fekete volt, de rájöttem ki az. Ranboo. -csodálkozó pillantások ezrei támadtak rám. - És miután kimostad az ingem és kiakasztottad, valahogy belecsempészet egy levelet nekem. Ami fontos volt. De nem mondom el teljesen mi állt benne.

-Uuu... ez izgi-mosolyodott el, pedig a hangulat és az előtte történtek egyáltalán nem érdemelték meg a mosolyt.

-Aztán abban a levélben mondta, hogy el kell abba a házba mennem, de biztosított, hogy öntudatnál van, és hogy nem csapda. Így én meg is bíztam a levélben. Még az is benne volt, hogy lehet, hogy ott lesz, de végül nem. Aztán a kedves 6 órát ott töltöttem kerestem a dolgot, amit mondott, hogy keresek meg. Megtaláltam és haza jöttem. -most kezdett kunkorodni a szám lefele.

-Aha...-jelezte, hogy figyel.

-Elején boldog voltam, azért is viccelődtem az elején. Mindazonáltal, hogy elkezdtünk komolyan beszélgetni, olyat mondtam ki...-kezdtem bekönnyezni. -amit nem akartam és nem igaz. Szeretek itt lenni és titeket is! De én úgy értetettem...-elindultak a sós cseppek. - hogy nincs senkim, hogy nem fáj, ha miattatok halok meg hisz nekem ti fontosok vagytok. Így lehet hülyén hangzik, sőt, nagyon is. Elcsesztem és most mindenkit megbántottam. Főleg Tubbot, de gondolom neked se esett jól. És nem értem miért mondok ilyeneket. Rosszul használom a szavakat. Naagyon rosszul és ez által mindenkit csak bántok.

-Jól van Liske, meg fog neked bocsáltani. -hívott szoros ölelésbe Tommy, hogy megnyugodjak.

- De mi van, ha nem? Azt mondta Dream is, hogy rossz hatással vagyok Ranboora. Igaz ez? Nem tudom, kezdem elhinni. Bántottalak titeket. Miért? Nem tudom, csak mondtam és szúrt, mélyre. - remegtem kezei közt. - Én hamarabb leszek rossz ember, mint jó. Hátba döföm a csapat társam, Technot? Igen.

-De megmentettél!

-Megöltem egy barátom, akivel elég közel voltunk? Igen, pontosan, és abban a pillanatban...abban a pillanatban élveztem. Élvezettel mélyesztettem a pengém torkába.

-De arról nem tehetsz. -próbált nyugtatni, közben hátam simogatta.

-Dehogynem, nem kellett volna, de megtettem, én küldtem át a szellemvilágba. Páros lábbal, majd még a baltát is neki vágtam, csak menjen. És ment.

-Lisa...ne sorold...-nem hallgattam rá.

-Mikor Tubbo, haza tért fáradtan sírva véresen, mert csapdába csalta Ranboot, neki szegeztem a baltám, kiabáltam vele, és nem hallgattam rá. Őt hibáztattam érte. Ma meg? Azt mondtam neki, hogy csak haluzik, érted? Hogy az egészet beképzeli, pedig én elhiszem neki azt, hogy igen ő be van hálózva és nem tehet róla. De nem ezt mondtam. Bíztatásnak szántam, hogy hátha kiszabadul. Aztán mi lett belőle? Azt mondtam rá burkoltan, hogy egy fogykos.

-Lisa, hagyd abba! -próbált még mindig eltántorítani.

-A vég kimenetele mi volt a mai beszélgetésnek? Leszúrtam lelkileg. Azt mondtam, szó szerint "Nekem itt nincs senkim!". Pedig van, Te Tubbo Ranboo, Niki, Michael, Puffy. De nem, nem ezt mondtam. Ezt nem lehet csak úgy elfelejteni. Nem lehet! Aztán a rohadt jóslatok, kezdenek az álmaim megfojtani de telibe! És nem értem miért kell ilyenektől szenvednem...- üvegesen bámultam magam elé mioözben az összes vétkem soroltam.

-LISA! -szinte már kiabált. - Hagyd végre abba aztán figyelj rám! - megszeppentem. - Csináltál rossz dolgot, lehetséges, és valószínűleg nem keveset. -nagyon motiváló beszéd. - De felismered hibád és megbántad. Azért sírsz nekem mert nem sajnálod? Nem, hanem azért, mert furdal a lelkiismeret-furdalás. Ezért vagy más „Rossz", mint a többiek. Te belátod hibád és akarsz ellene tenni. Ha bocsánatot kérsz és elmagyarázod neki. Tubbonak, biztos megérti.