Az új lakó (Dsmp ff /Ranboo ff)-Befejezett-

Csak egy röpke pillanat

---Lisa szemszöge---

-Ranboo! -törtem be a szobájába mintha épp haldokolna valaki. -Reggel van! -húztam ki ablaka elől a függönyt.

-Ahgj. -nyöszörgött valami érthetetlent.

-Ne panaszkodj! Még nem ugrottam rád. -nevettem fel.

-Minek kell korán kelni? -fordult át arra az oldalra, ahol a nap nem kínozta szemét. A hasára.

-Korán? Láttad már a nap állását? Ostoba kérdés. Biztos, hogy nem.

-Maximum 9 óra lehet. -motyogta a párnájába.

-Már csak este kilenc lehet, már délután kettő van. Mikor feküdtél le? -kúsztam oda mellé. -Úgy néz ki későn.

-Csak valaki hangosan énekelgettet, tudod? -nézett fel rám először a mai nap.

-Nem is tudom ki volt. -én voltam, ki más? - Talán te? Én is hallottam...

-Kisasszony, hajnali négykor nem énekelgetünk dalokat. Főleg olyat nem, amit nem ismerek. -mosolyodott el.

-De vagy 80 éves vagy! - fordultam át a hátamra. - Én meg azokat nem ismerem. Mit énekeljek akkor?

-Akkor legalább ne olyat, ami arról szól, hogy aktusod van egy szellemmel mert egyedül vagy. -mosolygott tovább.

-Pedig jó kis dal, olyan nyugodt. -kászálódtam ki az ágyból. -Sex with a ghost, 'cause she knows I'm alone ...She's a freak in the sheets, play it cool...I'm sleeping with a ghoul...-énekelgettem a szóban forgó dalt. (Teddy Hyed: Sex with a Ghost)

-Már megint? Lisaaaa...-nyavalygott.

-Ne mond, hogy nem jó. -másztam vissza az ágyba, és felé fordultam. - Átírjam a dalt?

-Lisaaaaa, ne merd! -temette vissza arcát a párnába. Oda hajoltam a füléhez és halkan kezdtem énekelni.

-Sex with a guy, 'cause he knows I'm his girl... He's a freak in a the sheets, play it cool. -vettem picit másabbra a hangszínem. - I'm sleeping with my boy...

-Utállak...-hallottam halk motyogást.

-Tudom, hogy szeretsz. - öleltem át.

-Utállak. -fordult mosolyogva felém és ő is megölelt, feje akár a paradicsom.

~~~Kb. 1 óra múlva~~~

Ranboo és én külön aludtunk éjszaka, mert ugye múltkor mikor a téma az volt, hogy aludjak ott mindig, hisztériás rohamom által kirohantam a rétre. Nem is erőltettük. Bár gondolom, ha tudná, hogy ez az utolsó éjszakám  itt, biztosan erőltette volna. De nem tudja így ez a ténykedés felejtős is. Szomorú. Utolsó nap amikor látom fáradtan felkelni, ahogy készíti nekem a reggelit, hisz most is azt csinálja. Utálom magam ezért a döntésemért. És ők is fognak, vagy lehet nem, hanem örülni? "Még egy gond, amitől megszabadultak, hurrá! Bontsunk pezsgőt, igyuk magunkat állatra!" Vagy mindenki csak szomorú lesz miattam, hogy csak úgy elmegyek. De hát csak 8-9 hónap, amit itt töltöttem. Nem sok, nem alakulnak ki olyan kapcsolatok ennyi idő alatt. Vagy is ezt hittem, míg meg nem tudtam, hogy ez tiszta nonszensz. Hisz itt van ő. "Dalomból" idézve... "my boy". Ranboo.

-Itt a reggeli! -lépet ki Ranboo a konyhából. -Gofrii!

-Még a hajad is lisztes! -kuncogtam egy kicsit.

-Tudod mi történt a tortánál, nemde? -nézett mosolyogva rám. -Most szerencsére az pont nem történt meg.

-MMMMM... ez nagyon finom lett! -ízlelgettem az első falatot.