Az új lakó (Dsmp ff /Ranboo ff)-Befejezett-

Visszatér(t)

Félbe hajtott üzenetet kihajtottam majd egy másik levél esett ki belőle. Sapnap írta, a másikat meg Dream. Először Clay levelét olvastam el.

"Szia Sapnap! Tudom, hogy veszekedve váltunk el. Tudom, hogy csak óvni akartál hisz még csak most jöttem ki a börtönből. De fontos nekem most ez. Megpróbálom nem elveszteni a sulykot és még látni foglak ebben az életben.

A pánik szoba közeli erdőjében fogunk letáborozni, és nem fogom Ranboo-t bántani, csak ha kell akkor irányítom. Addig szabad ember, de nem hagyhatja el a házat.

Dream"

Megtudtam, hogy hol van a bázisuk. Ha odamegyek a meglepetés erejével legyőzhetem őket. Az Endernyelv pedig hihetetlenül könnyűnek bizonyul. Most már folyékonyan beszélem. Leveleim megírás után ráálltam, és megtanultam az összes kiejtést.

Na de miért üres a ház? Erre kéne még válasz. Sapnap levelét kezdtem olvasni.

" Clay, tudom, hogy milyen vagy, és nem tudlak megállítani. Már csak az a rossz, hogy ez lehet a veszted is. Ghostgy és én elköltözünk, nem akarok bajba kerülni miattad, bárhány életem is van. Gogy-nak most veszélyes hisz ez az utolsó élete, és ha nem te ölöd meg nincs remény többet látni. A titkos nyírfás bunkerbe mentünk.

Sapnap és Ghostnotfound"

Szóval ezt írták Dreamnek, ha visszatérne bármikor is. De meg van a rejtek hely. Zsebre raktam a leveleket és már mentem is tovább. Menetközbe a nyílpuskámba tűzijátékot illesztettem. Nem tervezem használni, csak fenyegetésnek szánom.

~~~

Az erdő szélén álltam. Hamarosan felszabadítom Ranboot. Már csak meg kell találnom a házat, vagy bunkert, vagy tudja a tököm mit is keresek. Lassan lépkedtem. Ismeretlen mocsári erdő volt. Néhol pár vad malac melyek furán rózsaszínek voltak. Néha-néha egy pár gomba is feltűnt. A fákról hatalmas indák lógtak le. Nem tudom miért, de nagyon nem akartam ide bejönni. Taszított a hely. Kék orchidea virított a kopár tájban. Egy lazac véltem felfedezni mely, jobbra balra úszkált. Félt. Akár csak én, magam láttam ebben a halban. A félelem és az izgatottság egyvelege volt. Közelebb léptem a lápvidékhez. A hal is ide jött hozzám mintha... mintha nem félt volna tőlem. Mintha meg tudnám védeni ebben a csúf tájban.

-Ő Sally! -szólalt meg mögülem egy hang. Ijedtembe megcsúsztam és a vízbe estem. Előkaptam a fejszém.

-Ghostbur...-nyugodtam meg. - Mit csinálsz te erre?

-Sally-t idehoztam nyaralni, ez volt 3 hónapja. Aztán láttalak erre jönni és eszembe jutott. -vette ki a halat a vízből és rakta át a folyóba. -Menj haza. -utasította a jószágot.

-Neked nem kéne itt lenned. - emlékeztem, hogy Wilbur visszatér valamikor, valahogy. - Veszélyes.

-Erre van Ranboo, múltkor láttam. -kezdett sétálni egy irányba. -Nem jössz? -nézett vissza mosolyogva.

-De.-szálltam ki a vízből. - De jegyezd meg, ne menj Dream közelébe. Meg kell, hogy védjelek. -talán, ha Wilbur nem fog feltámadni, akkor nem lesz galiba.

-Rendben, lány Ranboo. -illetett egy fura jelzővel.

Neki könnyű volt haladnia, hisz a lába csak a felszínt érte, viszont az enyém nem. Térdig besüllyedtem a lápba. Lassan, küszködve húztam ki a lábam és tettem le a helyre, ami a következő börtöni lyuk lesz.

-Wilbur, nekem nem megy könnyen, mint neked. Lehetne lassabban? -néztem a szellem srácra.

-Ghostbur vagyok. -válaszolt.