Az új lakó (Dsmp ff /Ranboo ff)-Befejezett-

A múlt kapui

Én és Ranboo csak óvatosan kihátráltunk majd elhagytuk a házat. Nem akartam haza menni így Elhúztam egy véletlenszerű erdőbe, hogy sétáljunk egyet. Kezén fogva mentünk csak mi ketten a szép nyírfaerdőbe. Körülöttünk pár vad orgona, farkasok, és pár még megmaradt bárány.

Nyugodt hangulat volt. Kellemes szellő fújdogált, és simogatta az arcom. Ranboo lágyan fogta a kezem, és enyhén lengette. Úgy nézett ki, hogy ő sem tudja hol vagyunk. Arc kifejezése a zavarodott és az érdeklődő keveréke. Talán nem volt túl jó ötlet egy véletlenszerű erdőbe húznom. Még ösvény se volt, mi vágtuk magunknak. Kezdtem egyre jobban azt érezni, hogy most kapunk valami cigány átkot azt átváltozunk valamivé. Hogy miért is? Mert olyan fák jelentek meg előttünk, amiknek arca volt, levelei nem léteztek csak a kopár ágai. Ahogy átfújt a száj alakú odún a szél búgó hangot adott ki. Erősebben megfogtam a Mister kezét, és közelebb bújtam hozzá. Neki se volt túl bátor arc kifejezése. Na igaz, ki a tököm akar cigány átkot magának? Én nem és úgy tűnik ő sincs érte oda.

-Ranboo hol vagyunk? -kérdeztem rá az egyetlen kérdésre, ami bennem megfogalmazódott.

-Nem tudom, de tényleg itt még nem jártam.

-Forduljunk vissza mit szólsz hozzá? -fordultam meg, de amikor megfordultam teljesen más volt mögöttünk. - Mi a tetves teve segg?

-Mi a baj? -folytatta vissza a nevetését.

-Hogy nem tudunk vissza fele menni...mert ott is kapunk egy jó féle...Anti-áldást.

-Mi van? -fordult meg. -JA, hogy eltűnt az utunk. Az jó, nagyon jó...- hangján érződött a félelem, de bátor akart maradni előttem.-...akkor csak is előre.

Indult el, én ott maradtam az ijesztő fák között. Nem önszántamból maradtam ott. Egyszerűen nem bírtam mozdulni. Nem jött vissza értem, hirtelen lilán kezdtek világítani a fák arcai. Alattam a podzol, vagy legalábbis annak tűnő talaj megváltozott. Vésett kő tégla volt, és még benne egy különös rajzolat. Abban a vésetben lila folyadék kezdett elcsordogálni mely a fából jött. Én a közepén álltam az egésznek. Egyszer csak furcsa érzett váltotta fel az eddigieket. Most már teljesen biztos, hogy cigány átkot kapok. Próbáltam ellépni onnan, ahol álltam, de nem tudtam, mivel egyszerűen lebegtem. Nem éreztem, hogy bármikor is felemelkedtem volna.

-LISAAAAA! -hallottam az ordibálását Ranboonak.

-Ranboo? Itt vagy? -választ nem kaptam.

A kísérteties fáknak hirtelen lombjuk lett. Miért történnek velem ilyenek. Fény csóvák jelentek meg és „táncoltak" a levegőben, míg nem megint csak felém indultak. Átváltoztak egy lila alakká. Megállt előttem és felnézett rám. Én lebegtem, ő lent állt a földön. Hozzám akart érni, de elrántottam a kezem. Végigmért de elég látványosan. Szemei és szája ha épp nyitva volt fehéren világítottak.

-Elisabeth Goldenwood, végre, hogy ideértél. -szólalt meg.

-Tessék? Már meg ne haragudj, ki a mogyoró krémes uborka fos vagy? Mert nem mintha ismernék egy lila átlátszó valakit is. -hát igen, félelmemben igen is szeretek keménynek látszani. Ha már az arcom olyan, mint egy ötéves gyereknek mikor találkozik az ágy alatti mumussal. Mondjuk, ha én találkoznék valakivel az ágyam alatt...

-Hm... bátor. -szállt fel a földről. -Tökéletes kiválasztott leszel. Több feladatod is lesz neked. Először is nem én fogom elmondani, hanem ők.

-Hogy kik? Mert nem látok senkit, akkor nem csak én haluzok?

-Fejezd be! -emelte fel a hangját-...fontos feladatod van.-lebegett körbe. -De a gond, hogy végzetes hibát is fogsz véteni még a kapcsolatodban és máshol is.