Az új lakó (Dsmp ff /Ranboo ff)-Befejezett-

Első találkozás

( csak egy közlemény amit senki sem érdekel , DEE elértem a 200 olvasót XD , oké inkább menjen a sztori.) 

-Ez így igaz!-helyeseltünk egyszerre Tommyval

Egy gyönyörű monumentális előcsarnok-nappali tárult elénk. Ez a helység is stílusosan volt belerendezve. Egy Barna, szerintem marha bőr, kanapé mellette, két azonos anyagú fotel a kanapé előtt egy dohányzó asztal, és azon vázányi Allium (ez a hagymavirág, ha valaki magyarul jobban tudja). Sok könyvespolc volt a teremben, melyen szinte az összes könyv halvány lilán csillogott. Ámultam-bámultam. Tiszta olyan volt mintha egy turista lennék. Már csak a szalmakalap és egy fényképező hiányzott.

Majd egyszer csak valami, pontosítom Valaki megjelent a lápcső tetején. Ranboo. Látványosan engem nézett, legalábbis én úgy éreztem. Csak állt fent és nézett lefele. Fehér és fekete volt. Nem meglepő, egész eddig hozzá hasonlítottak. Haja enyhén göndör volt, én félhosszúnak mondanám. Más változás kinézetre nem igen volt. Ruhája elegáns, öltönyt viselt bakanccsal és vörös nyakkendővel. Koronájában drágakövek. Míg így szépen leelemeztem, még mindig meg sem mozdult.

-Gyere le Ranboo! Nem harapunk! -mondta neki Tubbo.

-Jól van na! Nem minden nap látsz egy klónt magadról a házadban! -mondta vicces hangsúlyban. -Szia! Én Ranboo vagyok! -állt elém, tyűha ő még nálam is magasabb.

-Szia! Elisabeth lennék. De csak hívj Lisának. -mosolyogtam rá.

-Ez esetben Lisa, üdvözöllek otthonunkban! -mosolygott vissza. -Bevallom megvagyok illetődve. Te tiszta olyan vagy mint én. Csak lány és kicsit alacsonyabb! -meglepett, hogy ilyen nyíltan elmondja, amit gondol.

-Én is meg vagyok. Annyit hallottam már rólad, meg hogy olyan vagyok, mint te. És most itt állsz előttem, életnagyságban. Vártam már ezt a pillanatot! -öleltem meg tiszta szívből. -Remélem te tudsz nekem majd segíteni, ha kell valami! Még csak 3 napja vagyok ilyen és semmit nem tudok magamról! -öntöttem ki neki, ami nyomta a szívem.

-Persze, amiben csak lehet! -nem ölelt teljesen vissza csak épphogy. Majd meg (nem tudom, hogy mondják magyarul! Tudjátok az a pat-pat ...amikor a fejét úgy megpat-pat-olja XD na azt)

Valahogy Úgy éreztem mellette magam mintha biztonságban lennék. Rengeteg nyugalmat és védelmet árasztott felém, pedig még maximum csak 10 perce ismerem. Nem tudtam megmagyarázni ezt az érzést. Egyszerűen csak tetszett nem akartam mellőle elmenni.

-És Lisa! Hogy érkeztél ide? Te is a könyvtárból vagy valami izgalmasabb? -érdeklődött Tubbo.

-Izgalmasabb? Én a halálomon volt abban a pillanatban! De igen, könyvtáras sztori.

-Mitől ijedtél meg? Csak egy kis fény volt. -nevette el magát Ranboo.

-Ti felálltatok a székből és futottatok? Vagy csak végig vártad ülve? -egymásra néztek majd válaszoltak.

-Ültünk.

-Hát kedves nép, én nem! -nevettem el magam. -Elkezdtem rohanni a könyves sorok között, de sose lett vége, aztán ahol nem kellet volna falnak lenni, lett egy! És jött felém az az ürülék. Én meg a halálomon voltam. Utolsó szavam az "Ámen" volt. -hangosan felnevetett a 3 srác. - Ha ott lettetek volna nem lett volna vicces! -néztem durcásan.

-Még sose láttalak durcásan Lis! -mondta Tommy. - Aranyosan elpirulsz közben. -nevetett tovább a srácokkal.

-Hehe... Tommathy. -nyújtottam rá ki a nyelvem. -Na azért skacok annyira nem volt vicces! -néztem rájuk.