Az új lakó (Dsmp ff /Ranboo ff)-Befejezett-

Szabad a főnők

-ÁÁ semmiség , ha már megengedtétek hogy itt lakjak ,akkor ennyi jár cserébe. Olyan leszek akár egy cseléd , csak cseléd ruhát ne kelljen felvennem.-kuncogtam.- Ezt a szoknyát is alig bírom ki.

-Mi a bajod a szoknyákkal? Szerintem jól állnak.

-A legelső az hogy van és létezik , a másik meg az hogy nem ad annyi szabadságot. Jön az a hitvány szél , és WOW mindenki téged néz...-nevetem el magam.

-Úgy igaz!-nevette el magát ő is

- De most na! Érted? Lánynak szoknyában lenni szívás! Még szerencse, hogy amikor érkeztem fejjel előre zuhantam. Vagy különben Tommynak egy igencsak jó látványa lett volna!

-Hát! -nevetett tovább majd kiléptünk a konyhából.

-Na! Mi ennyire vicces? -kérdezte Tubbo.

-Semmi! -éreztem, hogy lassan elönt a pír.

-Ha már így elpirult a kisasszony. Biztos jó téma lehet! -mondta a Tommy.

-Zárjuk le a témát. Nem fontos. -mondtam továbbra is totális zavarban. -Hirtelen nagy mennyiségű álmosság zúdult rám.

-Aha, persze. -hallottam halk motyorgást mellettem. Én csak felnéztem rá.

-Mister? Meg tudná mutatni a szobámat? -néztem továbbra is a két színű srácra.

-Mister? -nézet le rám.

-Igen, Mister. -mosolyogtam.

-Gyere Lisa! Fenn van az emeleten.

Elkezdtünk sétálni. Ki az ebédlőből, át a nappalin, fel a lépcsőn.

-Hallottam ám amit mondtál!

-Mit is mondtam? -tetette a hülyét.

-Ranboo! - mondtam félig nevetve. -Ne csináld ezt! -nevettem.

-Mit? -csinálta tovább. 

-Ranboo, jól vagy? -kérdeztem aggodalmasan.

-Én igen, Elsa. De hova tartunk?

-Épp a vendégszobát akartad meg mutatni nekem, Lisának. -ijesztő volt ez az állapot.

-Igen, tényleg bocsi Lisa! -zavarodott és nyugtalan volt. -Itt Is lennénk. A cuccaidat le tudod rakni a szekrénybe El-Li-Lisa.

-Köszönöm szépen Ranboo. Jó éjt!

-Jó éjt.

(tudom hogy túlzás ez a kis szöszenet ,de eez egy könyv :) XD)

Majd kiállt az ajtóból és becsukta. Megijesztett, egyikről a másikra elfelejtette mit csináltunk, és hogy ki vagyok. És én vele fogok lakni? Ijesztegetni fog ameddig csak itt vagyok? Tudom, hogy nem tud változtatni rajta. Meg hogy nem tehet róla. De akkor is rémisztő. Majd hozzá szokok. Remélem.

Elkezdtem kipakolni a táskámból. Nincs sok cuccom. A szekrényben volt egy páncél állvány és 5-6 akasztó az oldalán. A védő felszerelést feltettem az állványra a fegyvereket felakasztottam. És el is fogytak a dolgaim.

Leültem az ágyamra majd elkezdtem gondolkodni. Tudom, hogy mondta Techno, hogy akik ide bekerültek elfelejtik. De anyát ott hagytam. Én nem felejtettem el. Már csak én voltam neki egyedül. És most eltűntem. Bár azt se tudja, hogy léteztem e valaha is. Remélem boldogan fog élni, nélkülem. Észre se vettem mélázásom közben bekönnyeztem. Na még ez is. Vagy sebhelyes arcú leszek, mint Ranboo vagy most ezt visszatartom. Tereljük el a figyelmemet.

Hát akkor a kedvencem, elemezünk. Mondjuk a szobámat. Gyönyörű lucfenyő, mint úgy az egész ház. Fenyő szekrénnyel, fenyő ággyal. Vérvörös ágynemű, hó fehér párnákkal. a szoba közepén egy szép szőnyeg. Hasonlít arra, ami a szobámban volt. A fal mellett volt két kisebb könyvespolc, félig üres, optimista fejjel félig tele. Az ágy mellet egy-egy éjjeliasztal az egyiket egy kis olvasólámpa a másikon egy üres váza. Hm... elmehetnék virágért. Na de éjszaka? Otthon mindig elmehetem sétálni hajnalok hajnalán, akkor itt is megtehetem!