Az új lakó (Dsmp ff /Ranboo ff)-Befejezett-

Mennyien vannak még?

Nem válaszolt semmit. De egész éjszaka őt öleltem és így aludtunk el. Mint akár egy szerelmespár. Bevallom féltem, hogy amit álmodtam igaz volt. Nagyon. És most itt vagyok a karjai között és úgy alszik. Ő átölel engem, én őt... Így akarok minden nap aludni innentől. Ő nem egy áruló, ő nem egy csaló, nem hazudik. Nekem, még nem...

-RANBOO! Sehol se találom Lisát! -rontott be hozzánk Tubbo.

-Ssss...Még alszik. -szólalt meg mellőlem Ranboo.

-Akkor keltsd fel! Megyünk ismerkedni az emberekkel!

-De olyan aranyos! Hát nézz rá! Egész éjszaka így ölelt. -mondta iszonyatosan aranyos hanggal.

-Ranboo, már nem alszok. -mondtam fél hangosan.

-Akkor hajrá! Öltözz fel, és indulunk! -lehetett hallani hangján, hogy egy hatalmas mosollyal mondja Tubbo.

-Rendben! -másztam ki Ranboo ágyából. -Bocsi, hogy átjöttem, csak megijedtem valamitől...-mondtam a még mindig fekvő fiúnak.

-Semmi baj! -mosolygott rám.

Elhagytam a szobáját, és beléptem a sajátomba. Szekrényem elé álltam és kivettem belőle a ruhámat. Mivel szinte ugyan azokat vettem fel. Nem szinte teljesen, mivel hát nem túl bő a ruhatáram. De bevallom ez is tetszik a legjobban. Hajam kifésültem és fél kontyba kötöttem. Koronám fejemre helyeztem és kiléptem az ajtómon. A lámpások nem világítottak. Ugyan úgy mint az álmomban. Ismerős érzés fogott el, a félelem. sétáltam a folyosón, és az egyik oszlopnak neki volt támasztva egy kard. Megnyugodtam félig. Az álmomban az én baltám volt. Leértem a lépcsőn és egy fél hangos beszélgetést hallottam. Az nem lehet! Nem játsszuk újra az álmom élőben.

-Tubbooooo! -kiáltottam el magam. -Kész vagyok!-így se párhuzamot húzva az álmommal.

-Megyek! -jött a válasz egyből.

Megjelent az étkező ajtóban, nem látszott túl boldognak. Mellém állt majd felnézett.

-Indulhatunk. -mosolyodott el aranyosan.

Bólintottam és elindultunk. A hídon még nem nagyon beszélgettünk, de amikor már az erdőbe értünk feloldódott a csend és mindenféle, de tényleg mindenről beszélgettünk. Olyanról is, amiről lehet nem kellet volna. Végül szóba került, hogy hogy kerültem Ranboo ágyába ... Hát nem akartam neki elmondani, hogy azt álmodtam, hogy Ranboo utál, ezért mindenkit megöltem, akit szeret, összejöttem benne Dreammel. Kínoztam Ranboot, és utána az ő karjaiba menekültem. De ő nem tud róla, hogy a képzeletem éjszaka, mit tett vele.

-Csak rosszat álmodtam aztán megijedtem. -le egyszerűsítettem a lehető legkisebb formájára.

-OH! És mit álmodtál? -kérdezte kíváncsisággal teli szemekkel. Hazudjak, vagy ne. Nem akarok hazug lenni, inkább elmondom.

-Hát arról volt szó benne, hogy te meg Ranboo veszekedtetek a konyhába, én kihallgattalak titeket, és arról szólt a beszélgetés, hogy te mondod Ranboonak, hogy tisztára belém van esve. Ő meg azt mondta, hogy nem, ez hülyeség. És a végén azt mondta neked, hogy még barátnak se mondható vagyok... -itt Tubbo egy kissé nagyobb szemekkel nézett rám, mintha valami fura lenne. -itt beléptem, összevesztem vele. Elköltöztem Dreammékhez. -nagyon nehéz nekem ezt elmondanom. Nem is nagyon akarom. – Ott megbeszéltem velük, hogy...hogy bosszút akarok állni Ranboon, ami elöszőr az volt, hogy megakarom ölni. Aztán eljátszottam, hogy Dream és én együtt vagyunk. Így is kínozva Ranboot. Majd, amikor eljött nap. Kihívtuk a ház elé őt. - mesélés közben üveges tekintettel néztem a földet. - Dream Ghostburt kergette, én Ranbooval küzdöttem. Akár egy pszichopata...