Az új lakó (Dsmp ff /Ranboo ff)-Befejezett-

Mert az igazság fáj

Hosszú út vissza Technohoz. És lehetséges, hogy egy váratlan vendéggel is találkoznék. Aminek lehet most még örülnék is. Kell egy erős ember, aki ismeri az egész múltam. Lehet ő tud nekem segíteni.

Elindúltam hosszú utamon. A híd, mint mindig gyönyörűen ki volt világítva. Felvettem Willbur kabátját majd felkötöttem zöld kendőm a nyakamba. Felhúztam arcom elé, így kevésbé ismernek meg, talán. Mikor beértem a tölgyerdőbe. Kellemesen fújdogált a szél. Néha-néha belekapott szőke tincseimbe, melyeket belesöpörte szemembe. Messziről, mint egy assisin nézhettem ki, ahogy hajamat lebegteti a szél és a maszk arcomra húzva, hosszú kabátom szinte már köpenyként lebeg.

Ahogy sétáltam, egy echo szerű hang ütötte meg fülem. Ghostbur, már csak ő hiányzott. Tépjük fel a múltat letakaró tapaszt, Jej! Meg is jelent az egyik fa mögött, úgy nézz ki engem várt.

-Tommy! -szólított boldogan. -Te is Technohoz mész? -nehogy már a testvérem meghívta őt is.

-De, én is. -mondtam egyhangúan. -És hogy vagy Ghostbur? -érdeklődtem a testvérem lelke után. Ez így furán hangzik, de igaz.

-Megvagyok. Nikinek oda adtam Friendet, míg nekem dolgom van. Így biztos jó helyen van. -mondta. -Ismerős a kabátod. -csodálkozott el.

-Hallottál már Willburről? -kérdeztem.

-Igen, sokan hívtak is már így.

-Ez az ő kabátja. Ez az egyetlen emlékem róla, ami meg maradt. Meg persze egy hatalmas kráter, ami L'manburgből maradt.

-Aha, aranyos, hogy így kötődsz hozzá.

Az út további része csendben telt el. Ghostbur hol elfutott hol itt termet mellettem. Minden vad állatott megsimogatott és elnevezte. Olyan furcsa, hogy egy ennyire...nem is tudom a jó kifejezést. Hogy egy erős vezető személyiségű emberből lett egy ilyen lélek. A messzeségben egy mozgó zöld pont tűnt fel. Egyetlen dolog tud mozogni és zöld. Dream. Jött felénk, mi is haladtunk felé. Vészesen közeledett, de aztán megállt. Mi nem álltunk meg míg elé nem értünk.

Csak egymást bámultuk. Ő neki csak a bal szeme és a szája látszódott ki a maszk alól. Nekem a kendőm alól csak a szemei. Nem mozdult meg ő sem és én sem. Egyszer csak Ghostbur is megjelent. Mellém állt Ghostbur és ő is csak nézte a zöld pulcsis alakot. Nem ismerhette Dreamet, amikor ő „megszületett" Dream már nem volt köztünk. Be lett zárva.

-Tommy! -szólalt meg egyszer csak az említett alak. Szája széles mosolyra húzta. -Lehet nem hiszed el. De hiányoztál! -jött felém tárva nyílt karokkal.

-Dream. -küszködtem a könnyeimmel. Most boldog legyek vagy féljek.

-Hogy vagy kisöreg? -ölelt meg szorosan. -Rég láttalak. Bár az utolsó találkozásunk nem volt a legjobb.

-Hát az nem volt az, így igaz. Konkrétan megöltél. -mosolyogtam rá őszintén.

-Az nem számít, a lényeg, hogy itt vagy. A másik meg hogy kérdésemre nem válaszoltál. -tolt el magától, hogy a szemembe nézzen.

-Talán megvagyok, aludni már nem szokásom, mert nem tudok. -nevettem fel kényelmetlenül. - De amúgy minden rendben. Csak az az állandó kérdés, hogy „Tommy olyan más vagy, megváltoztál, mi történt?" enyhén idegesít. -mosolyogtam tovább. Nem hazudok magamnak többet, hiányzott nekem is.

-Ha megakarod beszélni, tudod hol találsz, Gogy-éknál. De most, ha nem bánod mennem kell. Őket régebb óta nem láttam.

-Persze, meg értem Big D!-mosolyogtam, most már tisztán tudva, örömből