Megvalósítani ~DNF-KarlNap~

12. nap

Sapnap végig húzta az ujjait az asztalon, ami előtt elsétált, hogy az ablakhoz léphessen. Örült, hogy életben maradt, de zavarta a tudat, hogy nem tudta, mi van a barátaival.

Az ajtó kinyílt, és ahogy ő ismeri, Ranboo lépett be, kezében a puskálya, az arcát egy maszk és szemüveg takarta.

-Alexnek szüksége van rád elöl, hozz egy kabátot.-mondta.

Sapnap sóhajtva megforgatta a szemeit, ám engedelmeskedett neki. Felhúzta magára a kikészített kabátot, és követte az őrt.

Hideg volt kint, esett a hó.

Alex állt ott, egy szem hó sem esett rá, mintha még az is tartott volna tőle. Kezében egy hajnalcsillagot tartott, azt pörgette és dobálta egyik kezéből a másikba.

-Nick!-üdvözölte.

-Hello Alex.

-Valaki még mindig feszült, itt az idő, hogy ellazulj egy kicsit.

Elindult a kerítés felé.

-Gyere, mire vársz?-kiáltotta vissza neki. Sapnap hatalmasat sóhajtott, lábai mégis követni kezdték Alexet.

Nem sokára már csak ketten voltak Cedar Rapids eldugottabb részein, egy patak mentén sétáltak. 

Megpillantottak egy zombit, Quackity pedig boldogan rohant hozzá, rengetegszer arcon ütve a hajnalcsillagjával. 

Sapnap hitetlenül bámulta a férfi szadista vigyorát, ahogy a test belegurult a vízbe.

-Nagyon halk vagy, többet kéne beszélned.-mondta, miközben pörgetni kezdte a fegyverét, amiről ennek hatására vér kezdett el fröcskölni.

Sapnap a homlokát ráncolta.

Alex egy másik zombihoz ment, a hátába ütve a fegyverét, és egyenesen a hevesen tolató Sapnaphez nyomta.

-Mi a francot művelsz?!-kiáltotta.

-Szavakat húzok ki belőled!

-Kibaszott őrült vagy!-üvöltötte, ahogy a halott olyan közel került az arcához, hogy érezte a rothadó húsának szagát.

-Az őrült az új aranyos, drágám!-nevetett fel mániákusan, ahogy folytatta a tolást, Sapnap azonban megelégelte. Felkapott egy követ a földről, és addig püfölte vele, míg az a földre nem esett, ott pedig puszta kézzel verte tovább.

Hasonlóan mint Alex, ő is csupa vér volt.

-Meg akarlak hívni téged a kapcsolatunkba Karlal.

-Biztos, hogy nem!-vágta rá rögtön, még mindig kifáradtan lihegve.

Ő sem akart egy ilyen eszementtel lenni, és tudta, hogy Karl sem.

-Vagy ez, vagy beraklak egy szobába tele zombikkal, és mondjuk kikötözlek valahova. Az pedig nem lenne túl szép!

-Ez nem fair.

-Manapság semmi sem fair, úgyhogy fogadd el ami van, pendejo, és örülj neki!

-Legyen.

-Én is így gondoltam. Menjünk haza.

Az alig tíz perces út alatt Sapnap ígéretet tett magának és Karlnak is, hogy mindkettőjüket megmenti. Tisztában volt vele, hogy Karl is félelemből maradt ott, akárcsak ő, így együtt is fognak kikerülni ebből az egészből.

Utolsó nap a suliban aaa, végre ősziszünet! Ha minden jól megy, sok fejezet jön!