Megvalósítani ~DNF-KarlNap~

1. nap

-Basszameg, már megint kifogyasztottad a benzint.-nyafogta Dream, ahogy az autó lassan megállt.

-Ez hogy az ÉN hibám?-csattant fel Sapnap, hangsúlyozva az 'én' szót. Érthető, hiszen a felelősség szinte azonnal rá lett hárítva.

-Rohadt meggondolatlan vagy, amikor vezetsz. Eszedbe se jut, hogy spórolni kell a szaros benzinnel! Nem tudom csak úgy tele varázsolni a tankot!-hadarta, közben a kezével idegesen csapkodva.

-Gyerekesen viselkedsz.

-Nem, pont, hogy éretten!

-Ja, persze.

Hátrafordult, és meglátta Georgeot a hátsóülésen szétterülve aludni.

-Komolyan? Már megint alszik?-idegeskedett tovább Dream, miután ő is megfordult.

-Ja, simán átaludna kettő nukleáris bombarobbanást is.-mondta Sapnap, mire a másik arca kicsit megenyhült, és halkan felnevetett.

-Oké, keltsük fel és induljunk tovább. Utálom ezeket az utakat.

Óvatosan kinyitotta az ajtót, kezében a fejszével. Figyelmesen körülnézett, majd őrködni kezdett. Az autón belül Sapnap hátramászott, és elkezdte rázni a fiút. 

-Gyere George, nem érünk rá egész nap. Szedd össze a cuccaidat és induljunk.

Morogva felült, majd ásítozás közben az övébe dugta a pisztolyát, és a bal kezébe vette a kését. 

Elkezdtek sétálni, az utat sűrű köd vette körbe, a levegőben kellemetlen szag terjengett.

Jó ideje volt már, hogy utoljára összefutottak valakivel. Az esélye, hogy közösségek egyáltalán létezzenek, hihetetlenül alacsony volt. Mondhatni lehetetlen. Végülis már három év telt el ebben a posztapokaliptikus világban.

2021-ben volt a kitörés, pontosabban 2021 májusában.

George éppen megérkezett Floridába, hónapokon át tartó szervezgetések után, hogy Sapnappel és Dreammel lakjon. Azon a héten még minden rendben ment, azonban nem telt bele hatnál több napba, és minden a feje tetejére állt. A vírus mutálódni kezdett. Aki elkapta, elvesztette az irányítását először a gondolatai felett, majd a teste felett is, így akár több ezer embert is képesek voltak meggyilkolni. Azonban ez az állapot nem tartott sokáig; két hét, és ha nem kapja meg időben az ellenszert, belehal.

Senki nem tudta, hogy a fertőzött hall e, lát e, vagy egyáltalán érzékel e bármit abból, ami történik körülötte. Csak teóriák és történetek keringtek, hogy valaki hallgatott a nevére, miután elkapta a mutációt, azonban erre semmilyen bizonyíték nem volt.

Óráknak tűnő gyaloglás után megérkeztek egy (a többihez hasonlóan) elhagyatott városba.

Az utakat gaz és fák lepték be, a házak falára is felfutottak.

A legtöbb ház mostanra már teljesen ki volt fosztva, bár még egy párban lehetett találni hasznos dolgokat. Sapnap elszakadt tőlük, Dream és George pedig ketten néztek körül.

-Francba...-suttogta George fáradtan, miközben követte a másikat.

-Mi az?

Beléptek a konyhába.

-Minden kibaszottul ugyanolyan. 

-Az apokalipszis velejáróra, azt hiszem.-nevetett fel Dream. A lába alatt hangos csörömpöléssel tört össze egy földre esett képkeret üvege. Megnézte a fotót. Három boldogan vigyorgó kislány, egy nő és egy férfi. A ház régi tulajdonosai lehettek. Milyen jó is volt, amikor ilyen normális volt az élet...

-Csak unatkozom, Dream.

-Mint mindenki...-sóhajtott, majd továbbment. 

-Valami izgalmasat akarok csinálni! Valami célt akarok ennek az egésznek! Egész nap megyünk, de minek? Csak ezért, hogy éhezhessünk még egy napon át!-mondta, miközben különböző fiókokat húzott ki, és szekrényeket nyitogatott, hogy találjon valamit.

-Nem tudom... Mi mást tudnánk csinálni? Ülni, és megvárni, hogy megegyenek.

George véletlenül kinyitotta a hűtő ajtaját. Borzalmas szag csapta meg az ő, és a szoba másik felében álló Dream orrát. Öklendezve felhúzták a pulcsijukat az orrukig.

-NEM TANULTÁL? MINDEN HÁZBAN EZT CSINÁLOD!-kiáltotta Dream.

-MI VAN, HA MIT TUDOM ÉN, ARANYAT REJTEGETNEK OTT?

-MIT ÉR MA MÁR AZ ARANY, GEORGE?

-FOGD BE, TUDOD, HOGY HOGY ÉRTETTEM. LELÉPHETÜNK INNEN? KURVA BÜDÖS VAN!

Elindultak kifelé. A ház előtt várta őket Sapnap.

-George megint kinyitotta a hűtőt?-mondta visszatartott nevetéssel.

-Sajnos igen.-felelte Dream, mélyen beszívva a kinti levegőt.

-Könnyen kíváncsi leszek...

-Tudjuk.-kuncogott Sapnap. Unalmában elkezdte egyik kezéből a másikba dobálni a kalapácsot, amit önvédelemre tartott magánál.

-Ez nem a cirkusz, Sapnap.

-Hé, hagyd, hogy jól érezzem magamat egy kicsit!

Elindultak, aznap már kitudja hanyadjára.

És elérkezett az új sztori! Mint mindig, most is elnézést szeretnék kérni, hogy milyen unalmas a rész, de ígérem, hogy beindul!

Vigyázzatok magatokra! <3