Megvalósítani ~DNF-KarlNap~

17. nap

-Végre! A leghosszabb kibaszott út amit életem során megtettem!-örvendezett Dream, amikor elértek egy Cedar falls melletti pontra, nem több, mint egy órányira a kijelölt pontjuktól.

-Úristen, ez egy örökkévalóságnak tűnt. Fáradt vagyok...

-Még csak nem is te vezettél!

-Egy hercegnőnek szüksége van a szépítő alvására.-nevetett fel hangosan, Dream pedig megforgatta a szemét a megjegyzésen.

-Annyira idegesítő vagy.

-Oh persze. De szeretsz engem, Dream, szükséged van rám. Mindketten tudjuk, hogy ezt nem mondtad komolyan.

Dream gúnyosan felhorkantott.

-Maradjunk valamelyik házban éjszakára, aztán reggel elmegyünk El Rapidsba, elhozzuk Nicket,  és megkeressük ezt a Davidet.-mondta mosolyogva, majd kinyitotta az ajtaját.

-Rendben főnök.

-Főnök? Milyen hivatalos.

-Csak mert főnökösködsz.

-Vezető típusnak születtem.-vigyorgott, miközben elővette a fejszéjét, és játékosan forgatta a kezében.

-Ja, persze. Eléggé feltűnően oroszlán vagy, Dream.

-Fogd be.-vágott vissza elfojtott mosollyal.

George lenyomta az egyik ház ajtajának kilincsét, míg Dream egy másik házat kutatott át.

Benyitott. Rothadó fa szag volt bent, mint már minden egyes házban. Hiányolni kezdte L'manberg meleg és tiszta ágyát, és az ott terjengő illatokat.

Óvatosan lépkedett, ügyelve, hogy ne lépjen rá semmire, ami riasztani tudna egy zombit.

Valami megroppant egy másik szobából, ő pedig felszívta magát és elindult a hang irányába.

Berúgta az ajtót, mire egy Zombi lihegve állt meg előtte. George egy lépést közelebb tett, a halott azonban nem mozdult. 

Szakadt ruha, véres arc, szürkés bőr, vörös szem, foltokban kihullott haj. George most először tudta igazán szemügyre venni. Eldöntötte a fejét, mire a zombi is. Felemelte a kezét, miközben erősen a szemeibe bámult. Követte a mozdulatait.

-Odabent vagy még?-súgta. Meg tudott volna esküdni, hogy bólintott.

-George!-kiáltotta mögüle Dream. A zombi felkapta a fejét, és elkezdett felé rohanni. Dream még éppen idejében lendítette meg a fejszéjét, és ölte meg a rátámadó lényt.

-Jézusom George, te megőrültél?-lihegte.

-Megölted.-nézett a földön heverő holttestről Dreamre.

-Mi-ismerted vagy valami?-kérdezte összezavarodva.

-Nem, de...-zavartan megvakarta a fejét. Ő maga sem értette a helyzetet.

-Mérges vagy rám, mert megöltem egy zombit?

-Nem, én csak-

-Fent leszek, ez egy biztonságos helynek tűnik.

-Dre-várj!

Némán hallgatta végig, ahogy Dream idegesen feltrappol a lépcsőkön. Nagyot sóhajtott, és körülnézett a szobában, kerülve a halottat. Kihúzott egy fiókot, csak ruhák és egy kis zacskó volt benne. Valószínűleg mariuhana. Zsebre tette. Egy hasonló számítógép volt ott, mint amilyenje neki is volt.

-Egy gamer, huh?-nevetett. Egy fotón megakadt a szeme. Egy fiú a késői tini éveiben, kék pulcsiban és fekete hajjal, egy szőke lányt átkarolva. George ránézett a hullára a földön. Ugyanaz a kék pulcsi. 

Kicsit még körülnézett, talált egy pár dolgozatot, mindegyik hármas vagy négyes volt, legfelül pedig egy név. Billy Harper. Visszatette a papírokat, és elindult kifelé. Megállt az ajtóban, és ránézett a fiú testére.

-Sajnálom Billy, jófejnek tűntél.

Felment az emeletre, és kinyitott egy ajtót.

Dream az ágy szélén ült, kezében egy gitárral. Nem vette észre, hogy megérkezett George.

-A swedent játszod.-mosolygott. Dream gyorsan lefogta a húrokat, amitől elhallgatott a hangszer.

-Ez az egyetlen, amit tudok.-nevetett fel zavartan, majd letette maga mellé.

-Ne, ne hagyd abba, nagyon szép volt!

-George, csak egy hülye zenét játszottam a C418-tól.

-Nosztalgikus, a jobb időkre emlékeztet.

-Gyere ide.-ütögette meg az ágyat, mire George gyorsan leült mellé. Dream vállára hajtotta a fejét, aki elkezdte pengetni a húrokat. George behunyta a szemét.

-Dream, hagyj békén!-kiáltotta vigyorogva, miközben beült a hajóba. Dream egy fakarddal rohant utána. 

-Oh George!-súgta a mikrofonba, mire Georgeban több tucat pillangó kelt életre.

-HAGYD ABBA!-üvöltötte, továbbra is megpróbálva elmenekülni.

-Oh Georgieeee!

Dream egyre közeledett felé.

-KOMOLYAN HAGYD ABBA!-nevetett játékosan felsírva.

-Csak várj meg!

-Meg fogsz ölni!

-Gyerünk már, csak állj meg!

George hajója egy szigetnek ütközött, mire gyorsan kiszállt belőle. Dream végre beérte, és kellő távolságban tőle megállt, majd egy kék búzavirágot dobott neki. George elmosolyodott.

-Csak egy virágot akartam adni.-mondta lágy hangon.

-Egy karddal kergettél!

-Csak szeretetből!

-Pfft!-vigyorodott el.-Persze.

-Szeretsz engem George!

-Csakis az álmaidban!

-Ja, ja, persze.

-Nézd! Nézzük meg a naplementét.

Elindultak egy hegy felé, és felkapaszkodtak rajta. A karakterek szorosan egymás mellett álltak, és mindketten elképzelték, milyen lenne ez a valóságban; ők ketten és a gyönyörű naplemente.

A Sweden C418-tól sokkal hangosabb és kivehető volt, mint előtte, amíg koncentráltak.

-George?-Dream letette a gitárt, és lenézett Georgera, akinek a feje továbbra is a vállán volt. George egy halvány mosollyal az ajakin elaludt.

-Annyira hülye vagy.-vigyorodott el, majd óvatosan, nehogy felébressze, lefektette az ágyba.

-Jóéjt Georgie.-súgta neki, majd átkarolta a derekát, és lassan ő is elaludt.

Wholesome DNF moment for today :)