Megvalósítani ~DNF-KarlNap~

5. nap

George felnyomta magát a falon, majd arra a helyre pillantott, ahol nem régen még mindannyian álltak, most azonban csak Tommy ácsorgott ott, egyedül.

-Hol van Karl és Sap?-kérdezte, megigazítva a táskáját. Hátranézett, Clay éppen a falon mászott fel, majd újra Tommy felé fordult.

-Ott.-mutatott egy közeli boltra.-Újratöltenek, szerintem.

-Hm, oké.-bólintott, és a bejárathoz sétált.-RÁNGASSÁTOK ELŐ A SEGGETEKET!-kiáltotta.

-Töltenek? Inkább csak Sapnap tölti Karl nad-Dream megállt a mondat közepén, amikor halk nyikorgással kinyílt a bolt bejárati ajtaja, és a két fiú jött ki rajta.

Elindultak a város közepe felé, célbavéve a belvárost. Savannah utcái hosszúnak tűntek, a lábuk és a hátuk is sajgott. George majdnem el is esett, azonban Dream pont elbírta kapni.

-Jól vagy?

-Mhm, csak fáradt vagyok.-dörzsölte meg a szemét.

-Nézzétek, ott egy ház, álljunk meg egy kicsit.-mondta Sapnap, majd elindult az épület felé. Benézett az ablakon, majd sóhajtva lépett el mellőle, amikor meglátta, hogy az ajtó el van barikádolva.

A metál garázs ajtón óvatosan bekopogtatott a fejszéjével. Semmi hang nem szűrődött ki, így felhúzta. Bent volt egy fényes fekete Land Rover,  papírok a motorháztetőn, és egy összeesett zombi a volán mögött.

-Jézus, szegény csávónak rohadt szar szerencséje volt.-olvasgatta a papírokat Karl.

-Miért?-kérdezte Tommy, miközben fáradtan a falnak dőlt. 

-A pali éppen aláírta és kifizette végre az új kocsiját, biztos éppen egy első körre ment volna vele, amikor elszabadult a pokol.-mondta, majd a földre dobta a papírokat, meg is feledkezve róluk.

-A tank tele, semmi sérülés! Hogy maradhatott ez itt?-nevetett Sapnap, majd kinyitotta az ajtót, és kidobta a testet a földre.

George lábai ismét megadták magukat egy pillanatra, Dream pedig újra elkapta. Levette a hatalmas, nehéz táskát a fiú válláról, és a sajátjára tette, miközben erősen maga mellett tartotta, hogy el ne essen.

-Beülhetnénk végre? Fáradt.-mutatott Georgera, összeráncolva a szemöldökét a maszk alatt.

Sapnap bólintott, Dream kinyitotta a hátsó ajtót, és segített a másiknak beülni, majd magát is betömködte mellé. Tommy ült bal oldalt, George középen, Dream pedig jobb oldalt. Sapnap vezetett, az anyósülést Karl foglalta le. 

George hátrahajtotta a fejét, a szemei több kilósnak tűntek, ő pedig nem bírta tovább nyitva tartani őket. Dream lehúzta az ablakot, és vett egy mély levegőt, ahogy a friss szellő átjárta az utasteret. Nem tartott sokáig, míg George feje rátalált a vállára.

-Hé, Karl, a táskámban van egy pár CD, meg valahol egy lejátszó is, USB kábellel. Kivennéd őket?-mosolygott Sapnap, egy másodpercre rápillantva a mellette ülőre, majd ismét az útra szegezte a tekintetét.

-Ja, persze.

Elkezdett matatni a lábai között lévő táskában, és elővette mindkét dolgot, amit Sapnap kért.

Harry Styles, Sign of the times először kicsit recsegve indult el.

-Karl, megtaláltad a legjobb CD-t az öt közül, amim van!-mondta, a kormányon ütögetve a ritmust az ujjaival.

-Emlékszem erre a számra.-nevetett Tommy.

-Úgy 13 voltál, amikor kijött, igaz?

-Inkább 11-12, nem tudom.

-Király.-mosolygott Karl, miközben kinézett az ablakon, a gyorsan elhaladó fákat bámulva hallgatta a zenét.

-Én és Dream sokat hallgattuk, imádta, igaz, Dream?-nevetett Sapnap, visszagondolva a múltra.-Dream?

A visszapillantó tükörbe nézett. A fiú maszkja jobb oldalt kicsit felcsúszott, a feje Georgén volt, az övé pedig Dream vállán.

-Alszik.-kuncogott Karl, visszafordulva előre.

-Akkor jó. Az a csávó szinte semmit nem szokott aludni.-mondta, majd újra a zenére fókuszált.

Pár órányi vezetés és két CD cseréléssel később mindketten ébren voltak. Éppen a My Chemical Romance, Teenagers című száma szólt a kis lejátszóból.

-Oh jaj, Sapnap újraéli az emo korszakát...-nevetett Dream.

-Emo korszak? Egyetlen kibaszott emo korszakon se mentem át.-kiáltotta vissza, ahogy a zene hangosan folytatódott.

-Most miért? Ez egy tök jó szám!-kuncogott Karl.

-Valaki komolyan hallgatja ezt a szart?!-tapasztotta a füleire a kezét Tommy, próbálva túlüvölteni a süketítő számot. 

Egy útszéli tábla láttán Karl szeme felcsillant.

-EZ A SZÜLŐVÁROSOM!

Sapnap teljesen lehalkította a zenét, az autó így egy szokatlan csöndben gurult tovább.

-Észak-Karolinában vagyunk, igaz?-húzott elő egy papír alapú térképet George. Kivett egy ceruzát a zsebéből, és bejelölte az eddig megtett utat.

-Mhm. Te jó ég, a házam nem messze van!-nézett ki a régi emlékektől könnyes szemmel, ám mosolyogva az ablakon Karl.

-Jó szarul néz ki.-felelte undorodott arccal Tommy, ahogy végignézett a sok régi, gazzal benőtt, összeomlott házon.

-Mikor voltál itt utoljára?-kérdezte Sapnap, miközben csöndben vezetett az utakon.

-Nem a kezdetek óta. A történteket követő egy hétben léptem le. Menj balra!-vágott a saját szavába.

Sapnap nevetve rázta meg a fejét, miközben balra fordította a kormányt. Pár pillanattal később szólt, hogy álljanak meg. 

Egy (immár koszos) fehér ház előtt parkoltak, a verandán egy felborult barna szék, a kert tele elszabadult növényekkel.

-Ez az...-motyogta Karl, ahogy hitetlenkedve kiszállt az autóból.

<3