Megvalósítani ~DNF-KarlNap~

14. nap

-Megyünk Iowaba!-hajolt be az ajtón mosolyogva Dream. George szétterülve feküdt az ágyon, kicsit megviselt tekintettel.

-Iowa? Ma? Tényleg?-kérdezte fáradt hangon. Se az arcán se a hangleejtésében nem volt semmi érzelem.

-Georgie, jól vagy?

Leült az ágy szélére, és a homlokára tette a kezét, ami szinte megégette őt.

-Minden oké, majd kigyógyulok.-nevetett, ami hamar köhögéssé alakult.

-Jézusom, George, nem voltál ennyi szarul azóta, amióta elkaptad azt a vírust... Mikor is? 2021 Júniusa?

-Hogy emlékszel egyáltalán arra?

Dream megrántotta a vállát.

-Aggódtam miattad, megragadt.

George elmosolyodott, és Dream arcához emelte a kezét.

-Tudsz jönni? Ha nem, nem baj, megoldom egyedül is.-mosolygott bíztatóan. Egy puszit nyomott George kezére, ami jéghidegnek érződött az ő langyos ajkainak érintve.

-Mindig veled leszek, Dream, még akkor is, ha olyan, mintha elütött volna egy kamion a hetes úton.

-Ennél pontosabb leírást nem hiszem, hogy tudtál volna adni.-nevetett halkan.

-Megtennél egy szívességet, és kivennéd a kis dobozt a táskából? Még kéne hogy legyen benne lázcsillapító.

-Persze.

Elkezdett matatni a holmik között, miközben George rosszkedvűen készülődni indult.

-Minek megyünk Iowában egyáltalán?

-Valami nagybátyjukat kell megkeresnünk Tommyéknak, és tárgyalni akarok ezzel az Alexel Nickről.

-Nekem megfelel.-pattant fel hirtelen az ágyról, miután felhúzta a csizmáját. Megszédült, Dream éppen csak eltudta kapni. George egész teste forró volt.

-Jézusom, te égetsz!

-Minden oké, ígérem.-a hangja lágy volt. Dream minél jobban próbálta megnyugtatni magát, annál jobban kezdett aggódni. Próbált hinni neki, de az előbb történtek után kicsit nehéz volt.

Kimentek az autóhoz, és beszálltak.

Nem rég óta indultak el, George már az ablaknak támasztott fejjel aludt, Dream pedig egy takarót terített rá, majd folytatták útjukat. Csak remélni tudta, hogy hamar meggyógyul.

<3