Megvalósítani ~DNF-KarlNap~

12. nap

Dream felült az ágyban, ásítozva nyújtózott. George érdekes módon már ébren volt, a karosszékben ülve olvasta az Egerek és Emberek keményborítású példányát, amit kitudja, hogy honnan szedett.

-Jó reggelt.-mosolygott rá, mire ő felnézett a könyvéből és bólintott.-Rég óta fent vagy?

Letette az asztalra az olvasmányt, és felnézett Dreamre, aki időközben mellé állt.

-Egy ideje.

-Miért nem keltettél fel?

-Az egyetlen alkalom, amikor őszintén nyugodtnak tűnsz, az alvás közben vagy. Úgy gondoltam, megérdemled, főleg a tegnap történtek után.

Dream felnevetett, és kinyújtotta a kezét, amit George megfogva felállt.

-Először érzem magamat normálisan.

Átölelte Georgeot, szorosan magához szorítva.

-Remélem ezt most nem elhamarkodottan mondtad.

-Azt hiszem, ez a hely sokkal jobb nekünk, mint az utak.

-De nem érzed túl normálisnak? Már szinte vészjóslóan!-húzódott el hatalmasat sóhajtva.

-Nem kell mindennek rossznak lennie, George.

-Kicsit ironikus, hiszen éppen egy apokalipszis közepén vagyunk.

-Gondolom még akkor is történhetnek jó dolgok.

-Hirtelen olyan optimista lettél, még nem szoktam hozzá.-nevetett.

-Hiányzott a nevetésed, mintha soha nem hallottam volna...

-Dream.

-Igen?

-Baj, ha azt mondom, hogy szeretlek?

-Nem, George, nem baj.

-Akkor szeretlek.

-Én is szeretlek.

George beletúrt Dream hajába, aki félúton elkapta a kezét, és nyomott rá egy puszit.

-Csak hat évnyi Discordon való flörtölésbe és egy apokalipszisbe telt, hogy kimondjuk.

-Nagyon megérte.-mosolygott, miközben folytatta George kezének csókolgatását.

-Az apokalipszis vagy a flörtölés?

-Talán csak a flörtölés, az apokalipszis nem jó.

-Ez igaz.

-Ha itt vagyunk egymásnak, minden rendben lesz.

-Dream?

-Hm?

-Megcsinálhatom a hajadat?

-Mi? Ez most honnan jött?-nevetett Dream.

-Nem tudom, csak szeretném...

-Ha nagyon akarod.-adta meg magát sóhajtva.

Dream leült az ágy közepére, George pedig elvett egy fésűt az éjjeli szekrényről, és leült mögé. Párszor kifésülte a haját, majd összefogta.

-Most már tényleg látom az arcodat.

-Igen...

Egy kopogás hallatszott az ajtón. Dream felállt, és kinyitotta.

-Szia Dream, beszél-Dream becsapta az ajtót, mielőtt Bad betudta volna fejezni a kérdést.

-Dream az...

-Nem! Nem ő volt az.

-Dream...-döntötte oldalra a fejét George, lassan megrázva.-Nyisd ki az ajtót.-sóhajtotta.

Dream az ajkába harapott, majd amilyen lassan csak tudta, kinyitotta az ajtót. Bad még mindig ott állt, haja a hossza miatt össze volt kötve, a szemüvege az orra végéig lecsúszva, a homlokán és állán hatalmas seb húzódott.

-Bejöhetek, Dream?

Bólintott.

Bad belépett, az arca felcsillant, ahogy meglátta Georgeot.

-Senki nem mondta, hogy George is itt van!-vigyorgott.

-Bad! Te... élsz?

-Várj... Hol van Sappy?-kérdezte, próbálva megtalálni a Dream Team harmadik tagját.

-Iowa.-felelte Dream, hátát az immár csukott ajtónak támasztva, és a karjait összefonta maga előtt.

-Iowa? Miért van Iowában?

-Hosszú történet, de Bad! Hogy vagy?-örvendezett George.

-Jól vagyok-nagyjából. Nem hiszem el, hogy mindketten itt vagytok!-mosolygott, kapkodva a fejét a két fiú között.

-Azt hittük meghaltál, Bad.

-Oh, te megígérted, hogy együtt kijutunk onnan. Ahogy kimásztál fent, elvontad pár zombi figyelmét, és kijutottam.

-Miért nem jöttél vissza a sátorhoz?

-Nem találtam oda! Végülis nálad maradt a térkép!

-A Dream Team majdnem újra együtt van!-nevetett George, szorosan átölelve Badet.

-Majdnem...-motyogta kedvesebb hangnemben Dream.