Dream felült az ágyban, ásítozva nyújtózott. George érdekes módon már ébren volt, a karosszékben ülve olvasta az Egerek és Emberek keményborítású példányát, amit kitudja, hogy honnan szedett.
-Jó reggelt.-mosolygott rá, mire ő felnézett a könyvéből és bólintott.-Rég óta fent vagy?
Letette az asztalra az olvasmányt, és felnézett Dreamre, aki időközben mellé állt.
-Egy ideje.
-Miért nem keltettél fel?
-Az egyetlen alkalom, amikor őszintén nyugodtnak tűnsz, az alvás közben vagy. Úgy gondoltam, megérdemled, főleg a tegnap történtek után.
Dream felnevetett, és kinyújtotta a kezét, amit George megfogva felállt.
-Először érzem magamat normálisan.
Átölelte Georgeot, szorosan magához szorítva.
-Remélem ezt most nem elhamarkodottan mondtad.
-Azt hiszem, ez a hely sokkal jobb nekünk, mint az utak.
-De nem érzed túl normálisnak? Már szinte vészjóslóan!-húzódott el hatalmasat sóhajtva.
-Nem kell mindennek rossznak lennie, George.
-Kicsit ironikus, hiszen éppen egy apokalipszis közepén vagyunk.
-Gondolom még akkor is történhetnek jó dolgok.
-Hirtelen olyan optimista lettél, még nem szoktam hozzá.-nevetett.
-Hiányzott a nevetésed, mintha soha nem hallottam volna...
-Dream.
-Igen?
-Baj, ha azt mondom, hogy szeretlek?
-Nem, George, nem baj.
-Akkor szeretlek.
-Én is szeretlek.
George beletúrt Dream hajába, aki félúton elkapta a kezét, és nyomott rá egy puszit.
-Csak hat évnyi Discordon való flörtölésbe és egy apokalipszisbe telt, hogy kimondjuk.
-Nagyon megérte.-mosolygott, miközben folytatta George kezének csókolgatását.
-Az apokalipszis vagy a flörtölés?
-Talán csak a flörtölés, az apokalipszis nem jó.
-Ez igaz.
-Ha itt vagyunk egymásnak, minden rendben lesz.
-Dream?
-Hm?
-Megcsinálhatom a hajadat?
-Mi? Ez most honnan jött?-nevetett Dream.
-Nem tudom, csak szeretném...
-Ha nagyon akarod.-adta meg magát sóhajtva.
Dream leült az ágy közepére, George pedig elvett egy fésűt az éjjeli szekrényről, és leült mögé. Párszor kifésülte a haját, majd összefogta.
-Most már tényleg látom az arcodat.
-Igen...
Egy kopogás hallatszott az ajtón. Dream felállt, és kinyitotta.
-Szia Dream, beszél-Dream becsapta az ajtót, mielőtt Bad betudta volna fejezni a kérdést.
-Dream az...
-Nem! Nem ő volt az.
-Dream...-döntötte oldalra a fejét George, lassan megrázva.-Nyisd ki az ajtót.-sóhajtotta.
Dream az ajkába harapott, majd amilyen lassan csak tudta, kinyitotta az ajtót. Bad még mindig ott állt, haja a hossza miatt össze volt kötve, a szemüvege az orra végéig lecsúszva, a homlokán és állán hatalmas seb húzódott.
-Bejöhetek, Dream?
Bólintott.
Bad belépett, az arca felcsillant, ahogy meglátta Georgeot.
-Senki nem mondta, hogy George is itt van!-vigyorgott.
-Bad! Te... élsz?
-Várj... Hol van Sappy?-kérdezte, próbálva megtalálni a Dream Team harmadik tagját.
-Iowa.-felelte Dream, hátát az immár csukott ajtónak támasztva, és a karjait összefonta maga előtt.
-Iowa? Miért van Iowában?
-Hosszú történet, de Bad! Hogy vagy?-örvendezett George.
-Jól vagyok-nagyjából. Nem hiszem el, hogy mindketten itt vagytok!-mosolygott, kapkodva a fejét a két fiú között.
-Azt hittük meghaltál, Bad.
-Oh, te megígérted, hogy együtt kijutunk onnan. Ahogy kimásztál fent, elvontad pár zombi figyelmét, és kijutottam.
-Miért nem jöttél vissza a sátorhoz?
-Nem találtam oda! Végülis nálad maradt a térkép!
-A Dream Team majdnem újra együtt van!-nevetett George, szorosan átölelve Badet.
-Majdnem...-motyogta kedvesebb hangnemben Dream.

YOU ARE READING
Megvalósítani ~DNF-KarlNap~
FanfictionDsmp apokalipszis au Amikor a Dream Team találkozik egy tinédzser fiúval, aki megpróbálja ellopni az autójukat, Sapnap készen áll, hogy megölje őt, azonban az idegen mesél nekik L'manberg-ről, egy biztonságos helyről Edmontonban Canadában amit ő, és...