Megvalósítani ~DNF-KarlNap~

15. nap

George a mozgó autó és a kezéhez tapadt bőrülések érzésére ébredt fel.

-Fent vagy!-mosolygott maga elé Dream. Nem fordult hátra, egy pillanatra nézett bele a visszapillantó tükörbe.

-Mhm.-ült fel.

-Immunis, huh?-nevetett fel, és az ujjaival kopogtatott a kormányon.

-Oh.-lepődött meg George. Kisimította a haját az arcából.-Honnan tudod?

-Amikor magadon kívül voltál tegnap este, akkor viszonylag elmondtad.

-Oh.

-Jobban érzed magad?

-Sokkal, igazából.

-El tudod magyarázni, mert már órák óta próbálom megérteni, de nem megy.-sóhajtott.

George felhúzta a kötést a könyökén, és mint ahogy számított rá, körülötte a bőre besárgult.

-Tavaly júniusban megharapott egy, és azt hittem, át fogok változni, ezért behúzódtam a sátramba, összekötöttem a kezemet, és írtam egy levelet. Nem gondoltam, hogy felébredek.

-De felébredtél.

-Igen. Bad megtalálta a levelet, azért viselkedett olyan furán.

-Bad mindent tudott?

-Igen, tudott. Megegyeztünk, hogyha bármikor átalakulok, ő fog megölni, hogy ne neked vagy Nicknek kelljen. 

-Ezért ment veled mindig mindenhova hónapokon keresztül?

-Mhm, a biztonság kedvéért, igen.

-Akkor immunis vagy?

-Hát, ez a második alkalom, hogy megharaptak, és nem vagyok még zombi, szóval gondolom igen.

-Tudja valaki más is?

-Nem, csak te és Bad.

-Oké.

-Oké?

-Nem tudom, hogy mit mondjak.

George átmászott a két első ülés között, és leült az anyós ülésre.

-Jól vagy?-kérdezte.

-Ezt inkább nekem kéne kérdeznem, nem engem harapott meg egy zombi kétszer is!

-Jól vagyok, Clay, tényleg.

Dream combjára tette a kezét, és meggyőzően kezdte simogatni.

-Tudom, csak egyszerűen nehéz felfogni. De akkor miért voltál beteg, ha nincs is hatással rád?

George vállat vont.

-Nem tudom, talán csak ahogy a testem küzd a fertőzéssel.

-Te lehetsz az egyetlen. Emlékszel, amikor Austint harapta meg egy? Egy órán belül meghalt, te pedig lassan négy éve élsz így.

-Varázslatos vagyok.

-George, ne szórakozz, komolyan mondom.

-Oké, értem, bocs. Mit csináljunk?

-Elmondjuk valakinek?

-Biztos hogy nem! Nem vagyok laborpatkány.

-Akkor megtartjuk magunk között.

-Nekem jó.-felelte George, és feltette a lábát a műszerfalra.

-Vedd le a lábad.-szólt rá azonnal Dream.

-George.

-Hm?

-Szeretlek.

-Én is szeretlek, Clay. 

Egymás szemébe néztek, és elmosolyodtak. Mindkettőjük biztonságban érezte magát a másikkal, normálisan, mintha az elmúlt éveket mind szokásosan töltötték volna.

-Még mennyi idő?

-Nagyjából három óra.

-Az nem olyan rossz.

harmadik fejezet ma, less go! kb 12 lesz még, úgyhogy belehúzok :)