-Nem hiszem el, hogy elhagytuk.-mondta George, az ablaknak támasztva a homlokát. Olyan volt, mintha a fák, és az összeomlott épületek rohantak volna, ahogy Dream egyre erősebben lépett bele a gázba. Egyiküket sem érdekelte. Tommy már aludt hátul, szétterülve mindhárom ülésen.
Dream csak sóhajtott. Nem mondott semmit, legalábbis szavakkal. Egy nagy, elnyújtott levegővétel többet jelenthet, mint ezernyi szó.
-Már négy óra eltelt, és egy szót sem szoltál.
George a fiú lábára tette a kezét, és az arcára nézett, ő azonban le sem vette a szemét az útról.
-Dream, kérlek?
George sóhajtott, a fejét az ablaknak döntötte, összekulcsolta maga előtt a kezeit, és felhúzta a lábait, készen állva, hogy pihenjen egy kicsit.
Dream agyában versenyeztek a gondolatok, évek óta nem hagyta el Sapnap oldalát, négy, hogy pontos legyek. Abban az évben, amikor beköltözött hozzá, teljesen összenőttek, együtt voltak a járvány elején, és az apokalipszist is eddig együtt csinálták. Olyan sok idő után most volt először egy egész állam közöttük. Ő és a többiek Dél-Dakota utcáin száguldoztak, míg ő Iowaban maradt.
A hó erősen szakadni kezdett, ezzel erősen megrontva a látási körülményeket. Hatalmas hegyek között vezetett. A hó lelassította a halottakat. Soha nem mondta ki nyíltan, de gyűlölte őket. Félt tőlük. Egyszerűen csak rosszul lett a látványuktól.
Ám mégis magabiztosan védte a barátait. Neki csak egy kis szusszanás vagy pihenés, nekik pedig az életük.
A bal kezével a kormányt fogta, a jobbal pedig megfogta George kezét, és úgy vezetett tovább.
Nem sokkal később már Régi Edmontonban jártak.
Rövid fejezet :(
YOU ARE READING
Megvalósítani ~DNF-KarlNap~
FanfictionDsmp apokalipszis au Amikor a Dream Team találkozik egy tinédzser fiúval, aki megpróbálja ellopni az autójukat, Sapnap készen áll, hogy megölje őt, azonban az idegen mesél nekik L'manberg-ről, egy biztonságos helyről Edmontonban Canadában amit ő, és...
