Megvalósítani ~DNF-KarlNap~

8. nap

-Nem hiszem el, hogy elhagytuk.-mondta George, az ablaknak támasztva a homlokát. Olyan volt, mintha a fák, és az összeomlott épületek rohantak volna, ahogy Dream egyre erősebben lépett bele a gázba. Egyiküket sem érdekelte. Tommy már aludt hátul, szétterülve mindhárom ülésen.

Dream csak sóhajtott. Nem mondott semmit, legalábbis szavakkal. Egy nagy, elnyújtott levegővétel többet jelenthet, mint ezernyi szó.

-Már négy óra eltelt, és egy szót sem szoltál.

George a fiú lábára tette a kezét, és az arcára nézett, ő azonban le sem vette a szemét az útról. 

-Dream, kérlek?

George sóhajtott, a fejét az ablaknak döntötte, összekulcsolta maga előtt a kezeit, és felhúzta a lábait, készen állva, hogy pihenjen egy kicsit.

Dream agyában versenyeztek a gondolatok, évek óta nem hagyta el Sapnap oldalát, négy, hogy pontos legyek. Abban az évben, amikor beköltözött hozzá, teljesen összenőttek, együtt voltak a járvány elején, és az apokalipszist is eddig együtt csinálták. Olyan sok idő után most volt először egy egész állam közöttük. Ő és a többiek Dél-Dakota utcáin száguldoztak, míg ő Iowaban maradt.

A hó erősen szakadni kezdett, ezzel erősen megrontva a látási körülményeket. Hatalmas hegyek között vezetett. A hó lelassította a halottakat. Soha nem mondta ki nyíltan, de gyűlölte őket. Félt tőlük. Egyszerűen csak rosszul lett a látványuktól.

Ám mégis magabiztosan védte a barátait. Neki csak egy kis szusszanás vagy pihenés, nekik pedig az életük.

A bal kezével a kormányt fogta, a jobbal pedig megfogta George kezét, és úgy vezetett tovább. 

Nem sokkal később már Régi Edmontonban jártak.

Rövid fejezet :(