Megvalósítani ~DNF-KarlNap~

2021.07.18.

George az úton sétált, a csapat megegyezett, hogy szétválnak, így könnyebben találhatnak élelmet.

Magában motyogott arról, hogy mennyire utál egyedül lenni amióta ilyen a világ, de lassan kezdett beletörődni. Egy sor elhagyatott autó egy hatalmas parkolóban alig két percnyi gyaloglásra volt tőle. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, és megszaporázta a lépteit. 

A pisztolyával bekopogtatott az egyik ablakán, belülről pedig egy Zombi ütött vissza, hatalmasat mordulva.

-Csak egy? Lehetett volna rosszabb is.-nevetett, majd eltette a pisztolyt, és előhúzta a kését. Lassan kinyitotta az ajtót, mire a zombi kinyújtotta a karját, és próbálta berántani, ő azonban gyorsabb volt, és beleállította a fejébe. Kiemelte a testet a földre, majd bemászott, hogy körül nézzen. A kesztyűtartóban volt egy doboz töltény olyan pisztolyba, amit tudott, hogy Sapnapnek is van, és egy pénztárca. A szeme felcsillant, amikor kinyitotta. Nem a pénz érdekelne benne, annak a mai világban már nem sok értelme volt, inkább egy fénykép az autó tulajdonosáról, vagyis akit az előbb szúrt le.

-Hát haver, az idő neked sem kedvezett. Nagyon nem.-mosolygott keserűen. A képen még állt mellette kettő kislány, és egy nő. George elhúzta a száját, és visszatette a pénztárcát oda, ahol találta.

-Sajnálom, hogy nem jöttek össze a dolgok.

Kiszállt, és kinyitotta a csomagtartót. Egy üveg vodka, egy félig üres víz, kettő müzliszelet és egy tábla csoki volt benne. Minden használhatót eltett, és a következő járműhöz lépett a sorban. Bekopogott, ezúttal azonban egy zombi sem tűnt fel. Hezitálva kinyitotta az ajtót, és átkutatta az összes rekeszt. Talált pár sebkötözőt, és egy CD-t. The Chainsmokers... Nem volt egy rajongójuk, de a zene az zene.

Ment a következőhöz, bekopogott, és amikor semmi reakció nem érkezett bentről, behajolt. Néhány régi könyvön kívül semmi nem volt ott. A visszapillantó tükörre egy kereszt volt fűzve. A hideg fém érzés a forró kezén érdekes volt.

Valami elkapta a lábát, ő pedig megpróbált beszállni, a zombi azonban kirántotta őt. Rámászott, George pedig pánikolva matatott a földön a kezéből kiesett késért. Ahogy megérezte a markolatot nem gondolkodott, és a halott szívébe állította. Lelökte magáról a testet, és a földön fekve kilihegte magát. A pulcsija ujjával letörölte az arcát, ami csupa vér volt. Elindult abba az irányba, amelyikből érkezett, amikor észrevette, hogy sántít, és valami erős fájdalom hasít a lábába minden lépésnél. Egy fának támasztotta a hátát, és sziszegve levette a cipőjét, majd némám imádkozva felhúzta a nadrágja szárát. 

Egy hatalmas harapás volt a bokáján.

-Baszki...

Elővette a sebkötözőket és a vodkát. Leöntötte a sebet, majd becsavarta.

Hatalmasat sóhajtott. Megéri egyáltalán hazamenni csak azért, hogy a barátai előtt haljon meg, és ne egyedül a semmi közepén?

Visszapakolt a táskájába és megpróbálta összeszedni magát annak ellenére, hogy a gondolatai csak úgy száguldoztak.

Tudta, hogy nem lenne igazságos nem visszamenni, hagyni, hogy a barátai aggódjanak érte.

Nyelt egy nagyot, és folytatta az útját vissza.

---

-George! Végre itt vagy!-örvendezett Sapnap, a kezét a ropogó tűzhöz olyan közel tartva, amennyire csak tudta. A nap már régen lement, az idő pedig hűvös lett.

George vállat vont.

-Összefutottam pár zombival.

-Jól vagy?-emelte fel a fejét Dream.

-Persze, csak elfáradtam.-hazudta.

-Nem nézel ki túl jól, George. Biztos vagy benne?-kérdezte aggódva Bad, miközben egy különös hagymát hámozott, amit az erdőben talált.

-Azt hiszem lefekszem.

Ledobta a táskáját Sapnap mellé, mutatva, hogy nézze át a holmikat, amiket hozott.

Elindult a sátorja felé.

-George, te sántítasz!-jegyezte meg Dream. Az egyik szemöldökét felhúzta, ezzel jelezve, hogy nem hisz neki.

-Csak egy ügyetlen ugrás.

-Akarod, hogy Bad megnézze?-kérdezte Sapnap.

George megrázta a fejét.

-Jóéjt.

Behúzta a sátor cipzárját, és sóhajtott egyet.

Hallotta a barátai aggódó szavait kintről. Összeszorította a szemét; így próbálta kizárni a hangokat. Elővett egy ceruzát és egy papírlapot, majd egy doboz tetejére tette, hogy stabilon maradjon. Remegő kézzel látott hozzá.

Clay, Daryll, Nick

Ne haragudjatok rám.

Megharapott az egyik, amíg gyűjtögettem.

Nem szóltam, mert nem akartam, hogy aggódjatok értem.

Annyira sajnálom

-George.

Letette a ceruzát, mellé egy kést, hogy amint átváltozik, le tudják szúrni. Összekötözte a kezeit, majd nehezen álomba sírta magát.

---

George mocorogni kezdett, ahogy a forróság elérte a bőrét a sátor anyagán keresztül. Alig bírta mozdítani kezét, hirtelen minden eszébe jutott,

Megharapva

Összekötve

Levél

A levél... Átfordult a másik oldalára. A levél eltűnt. A helyén csak a kés és a ceruza maradt. A szájába vette a kést, és lassan a kezébe engedte. Óvatos mozdulatokkal levágta a csuklójáról a kábelkötegelőt.

Kicsit megmozgatta a csuklóját, majd a bekötözött bokájára nézett. Felhúzta a kötést. A seb körül sárgás volt a bőre, kicsit még vérzett. 

A sátor cipzárja elkezdett lehúzódni, ő pedig gyorsan lerántotta a nadrágja szárját.

-Nem is tudtam, hogy fent vagy. Jobban érzed magad egy kicsit?-kérdezte Dream.

-Igen, azt hiszem.-mosolygott zavartan, próbálva titkolni, hogy semmit nem ért a helyzetből.

-Bad beszélni akar veled. Elég idegesnek tűnik, de nekünk nem mondja el, mi van.

-Oh...

-Mindig rám szólt, amikor a sátrad közelébe jöttem, tök furán viselkedik.-nevetett.

-Akkor megyek beszélek vele.-mondta, és elkezdett feltápászkodni.

-Ne! Te megsérültél! Idehívom inkább, jó?-kérdezte, bár elég nyilvánvaló volt, hogy nem vár választ. Eltűnt, és nem sokkal később Bad mászott be. Sóhajtva elővette a levelet a zsebéből.

-Hol is van ez a harapás?

Yoo, George lore!

Magyarázat a levélnek, mert nem teljesen egyértelmű :)

Lekötözte magát, hogy ne tudjon rájuk támadni amikor átalakul, és otthagyta a kést, hogy azzal letudják szúrni. A levelet pedig csak azért írja, hogy tudják, hogy mi történt vele, ne aggódjanak stb :)

Mára két részt tervezek, ezért rakok ki egyet korábban <3