Megvalósítani ~DNF-KarlNap~

14. nap (2)

-Hé, George, ébredj!-rázta meg a karját, amire fel is riadt, ám felszisszenve kapott a könyökéhez.

-Basszus George, jól vagy?-kérdezte pánikolva Dream, és elvette a kezét. George csak bólintott.-Mi a baj? Megsérültél?-húzta fel a szemöldökét. A másiknak könnyek gyűltek a szemében a gyötrő fájdalomtól.

Lehúzódott az út szélére, éppen Montanába értek, ő pedig az éjszakából is pár órát vezetéssel töltött.

-Jól vagyok.-nyerte vissza a hangját George, amit korábban a kín elvett. Dream mosolyogva nyújtott neki egy palack vizet és kis kerek fehér gyógyszert.

Gyorsan elvette tőle, és amilyen gyorsan csak tudta, leküldte.

-Miért álltál meg? Lehetetlen, hogy máris Iowában legyünk.

-Késő van, én pedig fáradt vagyok. Ha nem pihenek egy kicsit, ki fogok feküdni vezetés közben.-nyújtózkodott, már amennyire tudott az autóban.

-Ó, oké.

-Lefekszem a hátsó ülésre, és akkor összebújhatunk, oké?

Az első ülések között hátramászott, és lefeküdt. Amikor nem hallott választ felült.

-George?

George szeméből kihullott egy könnycsepp.

-Oh, George...

Kiszállt, és az anyós ülés ajtajához sétált. Kiemelte onnan a fiút, és letette hátul. Beült mellé, majd magukra terítette a takarót, és átkarolta George derekát.

-Dream...

-Mondd.

-Félek...

-Miért?

-Mert hazudok neked.

-Hazudsz? Miről?

-Fáj.-súgta.

-Georgie, mi a baj?

-Mm-hatalmas fájdalom nyilallt a sebbe, amitől összerándult az arca. Belekapaszkodott Dream karjába, aki aggódva ült fel.-Karom.

-Mi a baj a karoddal?

George nem válaszolt, csak egy fáradt nyöszörgést hallatott.

Dream sóhajtott, és felhúzta George pulcsijának ujját.

Ahogy meglátta a fogak nyomát teljesen lefagyott.

-George...-nyelt egy hatalmasat.-Georgie... Ez egy kutya volt?

Nem akarta elhinni.

-Zombi.-motyogta. Az erős fájdalomcsillapító teljesen elkábította.

-Te-az nem lehet. Akkor már átalakultál volna!

-Mmmunis.

Dream nem értette, hogy mit mondott. George szemei lassan lecsukódtak. Elaludt. Dream a kezei közé vette az arcát, és óvatosan pofozgatni kezdte.

-Georgie, kelj fel!

Hirtelen eszébe jutott. Mi van, ha éppen most alakul át... Kinyitotta George szemeit. Nem voltak vörösek.

George valamit mormolva ütögette az arcára tapadt kezeket.

-Kérlek...-könyörgött Dream valamilyen válaszért.

-Nem influenza volt.

George feje jobban fájt, mint valaha.

-Mi nem influenza volt?

-Júniusban.

-Akkor mi?

-Bokámmm.

Dream felhúzta George nadrágjának szárát, és meglátott egy begyógyult fogsor nyomot, amit előtte soha nem vett észre.

-George?

Újra felnézett, egyenesen az alig ébren lévő fiú szemeibe.

-Immunis.-mondta, mielőtt újra elaludt volna.

Ma este jön a következő fejezet! Le speedrunoljuk ezt a sztorit muhaha