Megvalósítani ~DNF-KarlNap~

3. nap (este)

-Nem bízom ebben az új csávóban.-mondta Dream, majd becsukta maga mögött az ajtót, és ledobta a táskáit.

-Elég szelídnek tűnik.-felelte George, majd belefeküdt az ágyba.

-Szelídnek? Ő nem egy állat, George.

-Eh, mi mind állatok vagyunk manapság, Clay.

Dream a késével a kezében körbenézett a szobában, mire George nagyot sóhajtott.

-Mi az?

-Már vagy nyolcszor átnézted a szobát, nincs itt semmi.

Kényelmesen elhelyezkedett az ágyban. Elég régi volt, a szaga sem volt túl kellemes, de a kint alvásnál most minden jobbnak tűnt.

-Próbálom biztonságban tudni magunkat.

-Túl feszült vagy.

-Mhm...-hümmögte, majd letette az éjjeli szekrényre a kést és a zseblámpát. Kinézett az ablakon. Hangos nevetés szűrődött át a szomszéd szobából. Sapnap és Karl. Tommy a Dream és George által közösen használt szobával szembeniben volt, valószínűleg már mélyen aludt.

-Úgy tűnik, ők ellazultak.-mosolyogott George, majd átfordult a fal felé, hogy jobban hallja a beszélgetést.

-Azonnal felcsillantak a szemei, amikor meglátta Karlt, az a gyerek reménytelen.-nevetett.

-Gyerek! Vagy vagy... egy évvel idősebb nála.

-Nem az én hibám, hogy harminc éves vagy!

-Csak huszonhét... Vagy huszonhat, nem tudom.

-Ja, gyakorlatilag egy nyugdíjas.

Kellemes csend telepedett a szobára, amit George úgy érzett, hogy meg kell törnie.

-Dream?

-Hm?

-Szoktad magányosnak érezni magadat?

-Ez mégis milyen kérdés?

-Nem tudom, csak gondolkodtam.

-Nehéz magányosnak éreznem magamat úgy, hogy Sapnap és te állandóan a közelemben vagytok.-mosolygott. George az ablakon visszatükröződött arcát nézte.

-Ne tegyél úgy, mintha nem imádnád.

-Gyűlölöm.

-Pfffft... Persze.

-Hm.-hümmögött válaszul.

-Dream.

-Most mi az.

-Nem kell ilyennek lenned, csak próbálok beszélgetni.

-Bocs, kicsit fáradt vagyok. Folytasd.

-Szokott hiányozni?

-Ki?-fordult meg, hogy a másik szemébe nézhessen.

-Ne játszd a hülyét, tudod kiről beszélek.

Dream elgondolkodott egy pillanatra, majd hirtelen eszébe jutott.

-Nem, most nem akarok erről beszélni, George.

-Pedig beszélnünk kell róla vala-

-Nem, nem kell!

-Dream, már három év telt el.

-Akkor legyen még három! Nem fogok beszélni róla.

-Mi történt Bad-el, Dream?

Dream lefagyott, a szíve hatalmasat sajdult. Visszafordult az ablakhoz, összefonta maga előtt a karjait.

-Mint már több százszor elmondtam George, meghalt.

-De sosem mesélted el, hogy hogyan... Hogy hogyan halt meg.

George sóhajtott. 

-Sajnálom, Dream.

Felállt, és átölelte. A fejét a vállán pihentette. Dream megfogta George kezét, és tovább meredt kifelé az ablakon.

Rövid és szomorú fejezet :(

<3