Megvalósítani ~DNF-KarlNap~

18. nap (2)

Az autó út szinte végig csendben telt, halk szipogások hallatszottak Sapnaptől hátulról, míg George lágyan dúdolgatott magának. 

-Elég nehezen dolgozom fel ezt az egészet.-szólalt meg végre Dream. George felemelte a fejét az ablak üvegétől.

-Én se értem igazán.

-Te ilyen zombi suttogó vagy most már?-kérdezte viccelődve.

-Nem tudom, nagyon érdekes. Olyan, mintha érezném őket. Mintha kapcsolatba tudnék lépni velük, mint egy rendes emberrel. Mintha még a testükben lennének.

-Ez nevetséges.

-Mi?-vonta fel az egyik szemöldökét.

-Mindenki tudja, hogy ők már semmik, elhalt az agyuk, George.

-Nem, nem úgy...

Dream vállat vont.

-Nekem úgy tűnik.

-Csak azért nem akarod elfogadni, hogy még lehet bennük az a valaki, akik a fertőzés előtt voltak, mert neked kellett megölnöd Dri-

-Ne merd belevonni ebbe!

-Csak mondom-

-Hát ne! Fogd be, George! Csak most az egyszer fogd be!

George sóhajtott egyet, és visszahajtotta a fejét az ablaknak. Egy erős hasogató érzés keletkezett a gyomrában, mire halkan felszisszent. Felhangosította a zenelejátszót, amiből éppen a Maroon 5 One more night című száma szólt.

-Köszönöm, hogy nem hagytatok ott.-súgta alig hallhatóan Sapnap. George volt az egyetlen, aki értette, hiszen Dream éppen mélyen a saját gondolatiba volt zuhanva. Belenézett a tükörbe; a barna szemei most sokkal sárgásabbnak tűntek. Visszahajtotta a napellenzőt, amikor Dream lehúzódott egy benzinkútnál.

-Ez az a hely?-kérdezte George, miközben kinyitotta az ajtót, és kiszállt.

-Nem.

-Akkor mit csinálunk itt?

Előhúzta a kését a tartójából.

-Csak megállunk egy pillanatra, vagy van valami baj ezzel, felség?

-Nem kell ekkora fasznak lenned, Clay.-morogta, és megelőzte, hogy előtte mehessen be a boltba. Egy zombi mászkált a sorok között, aki azonnal felkapta a fejét George jelenlétére.-Takarodj ki.

A halott bólintott, és kiment, azonban miközben Dream mellett haladt el, ő beleállította a kését a fejébe. 

George körülnézett, pár polc le volt borulva, még maradt pár használható holmi, bár nem túl sok.  Elkezdte megtölteni a táskáját, amikor az ajtó csilingeléssel kinyílt. Dream keresztbe font karral támaszkodott a falhoz.

-Te is eltakarodhatsz.

A hátára kapta a hátizsákját.

-George.

-Clay, megkértelek, hogy takarodj, úgyhogy légy szíves tedd is meg.

-Annyira drámai vagy.

-Próbálok haragudni rád.

Dream felnevetett, és elindult George felé. Egyik kezét a derekára tette.

-Akkor sem tudnál haragudni rám, ha próbálnál.

-Mit gondolsz, mit csinálok, te idióta...

-Gyere ide.

Közelebb húzta magához, és szorosan átölelte.

-Bocs, hogy egy pöcs voltam korábban.-súgta George fülébe.

-Én is bocs.

-Akkor mi? Én most valami zombi királlyal járok?-mosolygott Dream, és megfogta George kezét.

-Hm, olyasmi. A zombi király hülyén hangzik, de gondolkodok valami jó néven.

-Zombi hercegnő?

-Idióta. Nicket a kocsiban hagytad?

-Aha. Bezártam az ajtót, ne aggódj.

-Neked mondott bármit is?

-Nem. És hiányzik az egyik ujja. Biztos vagyok benne, hogy tíz volt, amikor ott hagytuk.

-Mit gondolsz, mit művelt vele Alex?

-Valami rettenetesen. Remeg, ha meghallja annak az állatnak a nevét.

-Remélem rendbe jön...-motyogta csalódottan George.

-Mindig rendben van, hiszen Nickről van szó.

-Induljunk, szedjük fel ezt a fickót, és gyerünk haza. 

Beültek az autóba, és folytatták az útjukat David tartózkodási helyéhez.

Nagyon nem volt semmi motivációm ehhez a fejezethez, de megláttam, hogy megvan a 2k megtekintés, és összeszedtem magam :) El is felejtettem, hogy ennyire fárasztó az iskola :( Remélem mindenkinek jó napja volt <3