Megvalósítani ~DNF-KarlNap~

11. nap

Dream köröket rajzolt az ujjbegyével George hátán, aki láthatóan aludt. A fejét Dream mellkasának döntve szuszogott, aki alig bírt ébren maradni.

Annyi év után végre újra otthon érezte magát, biztonságban. Minden más lenne, ha Nick is velük maradt volna, őt viszont még egy ilyen tényező sem tudta elszomorítani.

Dream mindig is imádta a szeretet gondolatát. Lágy érintések, az édes románc, aranyos találkozók... Gyerekként is a Disney klisés szerelmi történeteit élvezte a legjobban.

Pontosan emlékezett arra a napra, sőt, másodpercre, amikor szerelmes lett Georgeba.

George streamelt, az ikonikus főzős stream... Tagadhatatlan volt, hogy romantikus vonzódás van köztük, de mindig csak elnevették, mint a legtöbb komoly dolgot.

Megkérte, hogy vizezze be a haját, borzolja fel, teljesen kócolja össze. George nevetni kezdett, mondta, hogy mennyire hülye ő is, és az ötlete is, de megtette.

Ahogy az ujjai utoljára végigszaladtak a haján, Dream kicsit félredöntött fejjel elmosolyodott, az arca lángolni kezdett.

Ez volt az, amikor rájött, hogy szereti.

Abban a pillantban

Dream szerelmes lett.

Ha a világnak vége lett volna, ez lenne az utolsó gondolata.

-Ember, nagyon a szar Tv-d jele, meg kell javíttatnod a neted haver.-nyafogta Sapnap, majd ledobta a dohányzóasztalra a távirányítót, és felrakta a lábát.

-Vedd le a lábadat az asztalról!-parancsolt rá rögtön, miközben leült mellé. Sapnap megforgatta a szemét, de úgy tett, ahogy kérte.

-A netnek nincs baja, talán ha nem töltöttél volna le annyi pornót, nem lenne ennyire lassú.-kuncogott George, ahogy kilépett a szobájából, és csatlakozott hozzájuk a nappaliban.

-Csak egy hete vagy itt George, fog be.

-Egy hét két nap, hogy pontos legyek.

-Kezdem azt kívánni, bárcsak visszamennél Angliába.-nevetett Sapnap.

George megrázta a fejét, és leült a szoba sarkában lévő fotelbe.

-Streameljünk?-kérdezte. Elővette a telefonját a zsebéből.

-Azt mondanám, hogy igen, de a Twitter teljesen leállt, ugyanez az Instával is.

-Fura.-tette hozzá Sapnap.

Egy sorozat lövés hallatszott kintről.

-Ez normális?-kérdezte George, az ablak felé fordítva a fejét.

-Ha Texasban lennénk akkor igen, de ezek Ak-k, ott inkább pisztolyok és kézifegyverek vannak.-Sapnap hezitálva állt az ablak előtt.

-Mit csinálsz? Bukj le!-kiáltott rá suttogva Dream. (Ez furán hangzik, de tudjátok hogy értem)

-Csak megnézem!-felhúzta a redőnyt, de csak annyira, hogy éppen kilásson. Hunyorítva próbálta értelmezni a dolgokat.-Mi a fasz...-motyogta.

-Mi az?

-Ez olyan mint...-megállt.-Fogalmam nincs!

Tovább nézte. Egy ember rohant, mögötte valaki egy hatalmas gépfegyverrel a kezében üldözte. Fejbe lőtte, a test a talajra csapódott. Rémülten elugrott az ablak elől.

-Nick? Mi az?

-Láttad a Walking Deadet?-kérdezte lassan tolatva.

-Persze.

-Valami olyasmi...

-Ja, haha, annyira vicces vagy.

-George, komolyan mondom!

-Nick, ez nem vicces.-forgatta meg a szemét Dream, és ő is odament az ablakhoz. Nem erre a látványra számított.

-Mi a fasz.

-Aj gyerünk már Dream, ne kezd te is.

-Csomagoljatok össze, vagy... Baszki nem tudom...-pánikolt Dream, menekülve az ablaktól.

-Ez nevetséges!

-George, komolyan, kellj már fel baszki!

-Hagyjuk is Dream, megyek, bepakolok a táskámba.-nevetett George, nyilvánvalóan viccnek véve az egészet, nem érzékelve a helyzet súlyosságát.

Sapnap berohant a szobájába, előkotort egy kis kulcsot, ami az ágya mellett lévő széfet nyitotta. A kapkodás miatt negyedjére sikerült beledugnia a lakatba. Kivette belőle a kis pisztolyát, amit még a nagyapjától kapott tizenegy éves korában.

-Mindig tudtam, hogy egyszer szükségem lesz rád.-mondta, és megpuszilta az arasz méretű fegyvert. A zsebébe dugta, amikor egy kiáltást hallott George szobájából.

-Menj ki!

Egy lény morogva, hörögve, ezer különböző hangot hallatva mászott be az ablakon. George hátrálni kezdett, nekiment a falnak.

-Dream, ez már nem vicces!-üvöltötte, mire az ajtó kicsapódott, és Dream egy fejszével a kezében lépett be. Kintről hozta, télen néha használta a kandallót, és ha volt ideje, ő maga aprított hozzá fát. 

George elé ugrott, és undorodva nézett le a földön közeledő lényre. Nem hezitált, lendített egyet a fejszéjével, mire vörös vér lepte be őt is, a fejszéjét is, és a puha szürke szőnyeget, amin pár nappal az eset előtt még hármasban kártyáztak.

-Ez nem egy kibaszott vicc, George.-mondta, miközben a pulcsija ujjával letörölte a vért a homlokáról. Georgehoz fordult, aki teljesen a falnak préselődve állt, és remegett.

-George-jól vagy?-kérdezte, nyugtatóan a vállára téve a kezét.

-Keressük meg Badet, és gyerünk.-felkapta a táskáját, és több szó nélkül kiviharzott a szobából.

-Hé, fent vagytok?-egy halk kopogás hallatszott az ajtón, visszarázva Dreamet a valóságba.

-Igen, felébresztem Georgeot.-felelte, a hangja alapján Wilburnek.

-Nem kell! Körbe akarlak vezetni, Dream!-nevetett.

-Elkészülök, pillanat!

Remélem, hogy mindenkinek jó napja volt, köszönöm a rengeteg támogatást <3